A család, a családi nevelés kezdettől fogva a legmeghatározóbb szerepet tölti be az életünkben. Kisgyerekként a család jelenti számunkra a biztonságot, szüleinket, testvéreinket utánozzuk, ábrándozunk róla, hogy ha felnövünk mi is olyanok leszünk, mint anya, vagy apa. Ahogy nő egy gyermek, úgy változnak meg a családban a szerepek, az óvó-védő szülőkből, barátok lesznek, akikre egész életünkben támaszkodhatunk. A család után az óvoda jelenti a másodlagos nevelési színteret. Az óvodapedagógus helyettesíti a szülőket, a csoportban barátokat szerzünk, felfedezzük, hogy minden gyermek más és más. A szakdolgozatom a roma és nem roma családok nevelési szokásait mutatja be. A Lippai Balázs Roma Szakkollégium tagjaként, számos kutatásban vehettem részt, ahol vizsgáltam a roma nem roma családok együttélési viszonyait, megtapasztalhattam, hogyan próbálnak a mélyszegénységben élő családok jobb lehetőségeket, könnyebb megélhetést biztosítani gyermekeiknek, valamint, hogy olyan mindennapi nehézségekkel küzdenek, amelyeket intenzív külső és komplex segítségnyújtás nélkül nem lehet megoldani.