1. Összefoglalás

A burgonya (Solanum tuberosum L.) a világ egyik legfontosabb élelmiszernövénye, amely alapvető szerepet játszik az élelmiszerbiztonságban. Magas tápértéke, sokoldalú felhasználhatósága és termesztési előnyei miatt az emberiség egyik alapélelmiszere. Ugyanakkor termesztését világszerte számos kártevő veszélyezteti, például a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), amely az egyik legjelentősebb lombkárosító faj. A faj invazív terjedése a XIX. század végétől Európa-szerte komoly problémát jelentett, napjainkra pedig szinte az egész kontinensen elterjedt. A védekezésre a DDT-től és a szervesfoszforsav-észterektől kezdve a piretroidokon át a neonikotinoidokig számos hatóanyagot használtak, azonban a kártevő ezekkel a kémiai szerrel szemben viszonylag gyorsan rezisztenciát fejlesztett ki. A hagyományos kémiai védekezés hosszú távon fenntarthatatlan, ezért az utóbbi években előtérbe került az alternatív, környezetkímélő módszerek használata és az ezekre épülő technológiák fejlesztése.

Munkám célja egy természetes eredetű anyag, a tannin burgonyabogár elleni hatásának vizsgálata volt. A tanninok növényi eredetű polifenolos vegyületek, amelyek jól ismertek antioxidáns, antimikrobiális és rovarriasztó tulajdonságaikról. A kutatások szerint a tanninok gátolják a rovarok emésztőenzimeit, befolyásolják a táplálkozási viselkedést, és akár fejlődési rendellenességeket is okozhatnak. A dolgozatomban a tanninok mezőgazdasági felhasználási lehetőségeit vizsgáltam a burgonyabogár elleni védekezés területén. terepi vizsgálataimban arra kerestem a választ, hogy (A) kimutatható-e a laborban tapasztalt táplálkozásgátló hatás szabadföldi körülmények között, (B) milyen a tanninok hatékonysága a standard engedélyezett kémiai növényvédő szerrel való összevetésben, (C) hogyan hat a kombinált tanninos kezelés a tesztelt növényvédőszer hatékonyságára, illetve (D) adjuváns hozzáadására változik-e a hatékonyság?

A kutatás helyszíne a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának Növényvédelmi Intézetéhez tartozó bemutatókert volt. A kisparcellás kísérletet 2024. tavaszán állítottuk be szabadföldi körülmények között, ahol a burgonyabogár természetes populációja minden évben megjelenik. A vizsgálat során tíz különböző kezelést alkalmaztunk: 1. vizes kontroll (WC); 2. tannin kis koncentráció (1,0 %) (TL); 3. tannin nagy koncentráció (1,5 %) (TH); 4. tannin kis koncentráció (1,0 %) + Decis Forte ajánlott dózisban (0,025 %) (TLP); 5. tannin nagy koncentráció (1,5 %) + Decis Forte ajánlott dózisban (0,025 %) (THP); 6. tannin kis koncentráció (1,0 %) + adjuváns ajánlott dózisban (Trend 0,1 %) (TLA); 7. tannin nagy koncentráció (1,5 %) + adjuváns ajánlott dózisban (Trend 0,1 %) (THA); 8. Decis Forte ajánlott dózisban (0,025 %) (P); 9. adjuváns ajánlott dózisban (Trend 0,1 %) (A); 10. Decis Forte ajánlott dózisban (0,025 %) + adjuváns ajánlott dózisban (Trend 0,1 %) (PA).

A kísérlet randomizált blokk elrendezésben, négy ismétlésben zajlott. Az értékelésre a kezelést megelőzően közvetlenül (nullponti értékelés) és a kezelést követő 2., 7. és 14. napon került sor, a felvételek során a petecsomók, lárvák és imágók számát, valamint a levélfelület károsításának mértékét rögzítették. Az adatfeldolgozás során az változók átlagainak összevetése Kruskall–Wallis és Mann–Whitney U tesztekkel történt.

Az eredmények alapján a tanninos kezelések hatékonysága a szabadföldi körülmények között megközelítette a Decis Forte növényvédőszer hatását, különösen a nagyobb (1,5%) koncentráció esetén. A kombinált kezelések (tannin + Decis Forte) kezdetben nagyobb védettséget biztosítottak, mint az önálló kezelések, bár a hatás idővel csökkent. A hatékonyság a kezelést követő 7. napig volt magasabb, majd a 14. napra jelentősen mérséklődött. A tannin a fejlettebb lárvákra (L3-L4) és a kifejlett egyedekre gyakorlatilag nem hatott, azonban a fiatal lárvastádiumok esetében kimutathatóan csökkentette az egyedszámot és a kártétel mértékét.

A tannin elsősorban táplálkozásgátló hatáson keresztül fejti ki hatását, ami a fiatal lárvák ellen a leghatékonyabbnak bizonyult. A kezelés időzítése kulcsfontosságú: a permetezést a bogarak tömeges peterakását követően, a lárvák tömeges kelése előtt érdemes elvégezni. A szabadföldi környezetben a hatóanyag lebomlása viszonylag gyorsan zajlik, amit az erős UV-sugárzás, a csapadék és a növény folyamatos növekedése is befolyásol.

A tapasztalatok szerint a tannin és a kémiai peszticid kombinációja a rövid távú védelem szempontjából előnyös lehet, de hosszabb távon ismételt kezelésekre van szükség. A tannin, mint növényi eredetű, környezetbarát hatóanyag ígéretes alternatívát kínálhat a jövő fenntartható növényvédelmi stratégiáiban. Ugyanakkor további vizsgálatok szükségesek a formulációk stabilitásának javítására, a hatóanyagok tartamhatásának növelésére és a szinergista hatások részletes feltárására.

Eredményeim összességében rávilágítanak arra, hogy a tanninok alkalmazása hozzájárulhat a kémiai növényvédőszer használat csökkentéséhez, a rezisztencia kialakulásának mérsékléséhez és a környezetkímélő növényvédelem megvalósításához. Az eredmények alapján a tanninos kezelések a későbbiekben beilleszthetők az integrált növényvédelmi rendszerekbe, különösen ott, ahol a kártevők korai fejlődési stádiumainak visszaszorítása a cél.