BEVEZETÉS: A FXIII deficiencia lehet öröklött vagy szerzett. Az öröklött FXIII deficiencia ritka, autoszomális, recesszíven öröklődő betegség és a FXIII-A vagy FXIII-B alegység hiánya okozza. A szerzett FXIII deficiencia immunmediált és nem immunmediált eredetű lehet. Az immunmediált FXIII deficienciában, az auto- és alloantitestek kimutatásában és jellemzésében fontos szerepet töltenek be a FXIII alegységek és az antitestek kötődését igazoló vizsgálatok.
CÉLKITŰZÉS: Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy a kötődéses vizsgálatok egyik típusában, ELISA módszerben, milyen mértékű a FXIII-B alegységhez történő, nem specifikus IgG kötődés, ill. tudjuk-e csökkenteni a nem specifikus reakció mértékét.
MÓDSZEREK: Egészséges kontrollok (n=58) szérum, egyes kísérletekben citrátos plazma mintáit vizsgáltuk. Random módon kiválasztott 10 egyén szérum mintájából IgG-t izoláltunk Protein-G affinitás kromatográfiával. Az IgG és FXIII-B alegység közötti kölcsönhatást különböző ELISA módszerekkel elemeztük, melyek során első lépésben tisztított FXIII-B-t vagy anti human-FXIII-B vagy anti-humán FXIII-A monoklonális antitestet kötöttünk az ELISA lemez felszínére, majd a mintából lekötődött humán IgG-t (vagy FXIII-B-t és IgG-t) goat anti-humán IgG-HRPO segítségével mutattuk ki. Vizsgáltuk a nem specifikus kötődés mértékét, valamint az ELISA paraméterek változtatásának hatását a kötődésre.
EREDMÉNYEK: A legtöbb kontroll minta esetén jelentős IgG kötődést tapasztaltunk a felszínhez kötött FXIII-B alegységhez, 1:100 szérum hígítást alkalmazva a medián (min max) 450 nm-en mért abszorbancia 0,296 (0,11-1,570) volt. Az IgG preparátumok 3,3 ng FXIII-B-t tartalmaztak 1 mg IgG-re vonatkoztatva, ami elhanyagolható. A tisztított IgG-k 10 ug/ml koncentrációban az 1:100 hígításban alkalmazott szérummal közel azonos reakciót mutattak. Az ELISA körülmények változtatása csak mérsékelten csökkentette az IgG-FXIII B kötődést.
MEGBESZÉLÉS: Eredményeink alapján az IgG nem specifikus módon is képes kötődni a FXIII-B alegységhez, amely jelentős egyéni különbségeket mutat. A kötődés mértéke nemcsak az ELISA típusától, hanem az alkalmazott hígító pufferek összetételétől is függhet. További vizsgálatokat igényel a nem specifikus kötődés igazolása más módszerekkel, a kötőhelyek azonosítása, az egyedi különbségek okának, valamint a kötődés fiziológiai jelentőségének tisztázása.