Az ártéri erdők idős fáinak odvai, hasadékai közkedvelt búvó- és szálláshely a denevérek számára. Az erdők nem csak biztonságot nyújtanak ezeknek az állatoknak, hanem táplálkozó helyet is. A hazai denevérfajok jelentős része nappal fatörzsek repedéseiben, kérgek alatt és faodvakban pihen, valamint a nőstények itt nevelik fel a kölykeiket is. Vannak épületekben vagy barlangokban tanyázó denevérfajok is, de éjszaka ezek az állatok is felkeresik a rovarokban gazdag erdőket. Legyen szó sík-, domb- vagy hegyvidéki fekvésű erdőkről, a denevérfajok nagyon kötődnek ezekhez az élőhelyekhez.

A természetközeli ártéri erdők megfogyatkozása, az idős őshonos odvas fák számának lecsökkenése hatással van a denevérek életére is. A telepített nemes nyárasok és az idegen honos fafajokból álló ültetvények nem nyújtanak megfelelő búvóhelyet számukra.

Érzékenységük és különleges életmódjuk miatt még manapság is számos kérdés merül fel velük kapcsolatban. A kutatásom során arra voltam kíváncsi, hogy az átalakuló, megváltozott ártéri erdőkben, milyen denevérfajok élnek jelenleg, mely fajok választják az erdők helyett inkább az épületeket szálláshelyül.

A Közép-Tisza vidék denevérfaunisztikai szempontból, egy a kevesek által kutatott területek közül hazánkban. A kutatásom célja, a Közép-Tisza vidék denevérfaunájának minél teljesebb leírása, az itt élő denevér kolóniák feltérképezése és a tavi denevér (Myotis dasycneme) kolóniák nagyságának felmérése. Hiszen, védelmük csak megalapozott kutatások révén lehet sikeres.