A kukorica számos kártevője közül a legjelentősebbek közé sorolható a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis Hübner 1796) melynek előrejelzésére számos próbálkozás történt kisebb-nagyobb sikerrel. Az előrejelzési módok közül a fénycsapdázás ugyan hatékony, de nem szelektív, és igen munkaigényes. A másik módszer a szex-feromonnal történő csapdázás. Ez bár szelektív, de részben a faj feromon polimorfizmusa miatt a kereskedelmi forgalomban lévő csapdák hatékonysága nem kielégítő. A legújabb megoldást egy a közelmúltban szabadalmaztatott biszex, táplálkozási attraktánst tartalmazó csapda bevezetése jelenti. Az illatanyaggal való csapdázása során azonban számos nem-célfaj is a csapdákba kerülhet. Ezek többsége közömbös, de például a kukoricamolyhoz hasonló csalán tűzmoly (Haritala ruralis Scopoli 1793) zavarhatja a fogásokat, míg a hasznos szervezetek (pl. méhek) csapdába kerülése nem kívánatos hatásként értékelhető. Kísérletem során a csapdák elhelyezésének hatását vizsgáltam a nem-célfajok – azaz a fogás értékelését nehezítő csalán tűzmoly és a védendő megporzó szervezetek – fogásaira. Feltételeztem, hogy ha a csapdákat a táblák belsejébe helyezzük, a kukoricát nem károsító szegélylakó fajok fogásai csökkennek, így szelektívebbé tehető a csapda működése. Eredményeim korábbi tesztek tapasztalatait megerősítve igazolták a csapda táblán belüli elhelyezésének a szelektivitásra gyakorolt pozitív hatásást.