Absztrakt

Bevezetés: A szubarachnoideális vérzés kimenetelét a vérzést követő vazospazmus és másodlagos iszkémia alapvetően befolyásolja. A vazospasmus megelőzésének és kezelésének egyik legrégebben használt kezelési módja a folyadékterápia, melyet 3H-terápiának (hipertónia, hemodilúció, hipervolémia) is neveznek. Célkitűzés: Prospektív, randomizált, vakosított vizsgálat során a krisztalloid (Ringer-laktát)-alapú és a kolloid (Voluven)-alapú 3H-terápiák hatékonyságát hasonlítottuk össze a túlélés és az életminőség szempontjából. Hipotézisünk abban állt, hogy a Voluvennel kezelt betegek esetén a vazospazmus ritkábban fordul elő, illetve sikeresebben kontrollálható, így a középtávú kimeneteli eredmények ebben a csoportban kedvezőbbek lesznek. Vizsgálati módszerek: A vizsgálatba Hunt-Hess I-III stádiumú silent illetve rupturált aneurizmás betegeket válogattunk be. Felvételkor rutin neuroradiológiai diagnosztikát valamint a célvérnyomás értékének meghatározását követően borítékrandomizáció történt krisztalloid- illetve kolloid alapú preventív folyadékterápiára. Naponta a következő vizsgálatokat végeztük el: TCCD, GCS, artériás vérgáz, pulzus, RR, neurológiai státusz (NIH Stroke Skála). A vérgáz meghatározásához a vérvétel, illetve a RR mérése a TCCD vizsgálattal egy időben történt. A vazoaktív szerek dózisát szintén naponta rögzítettük. Az 1-7. napon az NIH Stroke Skálát értékeltük az akut neurológiai állapot megítélésére. Az ellátást követő 30. napon rögzítettük a Glasgow Outcome Scale (GOS), illetve a Barthel Index (BI) értékét. Kezelési végpontként a vazospasmus megjelenését, a 30 napos túlélést, illetve 30 napos állapotsúlyosságot definiáltuk. Eredmények: A vizsgálatba 96 beteget vontunk be, közülük 72 beteg (RL: 38, Vv: 34) vérzést követő, 24 beteg (RL: 14, Vv: 10) vérzés nélküli, úgynevezett silent aneurizma miatt került ellátásra. A silent csoportban az NIHSS értékei között az 1-7 nap alatt nem volt különbség. A halálozás egyik csoportban sem történt. A GOS és BI esetén nem volt szignifikáns különbség a két csoport között. A rupturált csoportban az NIHSS szerint az 1-7. napon a két csoport neurológiai súlyossága hasonló volt. Összesen 3 exitus történt (RL: 2, Vv: 1). A BI esetén nem találtunk statisztikailag kimutatható különbséget, míg a GOS értéke a krisztalloid-alapú terápia esetén szignifikánsan jobb volt. Következtetések: Eredményeink alapján az euvolémiás jellegű 3H-terápia kedvező hatást gyakorol a kimenetelre. A hosszú távú kimenetel szempontjából a krisztalloid-alapú 3H-terápia kedvezőbbnek tűnik, ugyanakkor ennek bizonyítására további vizsgálatok szükségesek.