Hazánkban a nők politikai szerepvállalása a rendszerváltás után folyamatosan csökkenő vagy stagnáló tendenciát mutat. Az Európai Unióban Magyarországon a legalacsonyabb a női parlamenti képviselők aránya. A médiában újra és újra felmerül a kérdés, hogy szükség volna-e több nőre a politikában, hogy mi az oka a nők távol maradásának, és mi történne, ha valóban emelkedne a női képviselet aránya. Dolgozatunkban részben ezekre a kérdésekre kerestünk lehetséges válaszokat. Az elméleti áttekintésben a biológiai és a társadalmi nemek közti különbségeket vizsgáltuk, illetve a nők és férfiak iskolai eredményességét és munkaerőpiaci helyzetét hasonlítottuk össze. A magyar nők politikában elfoglalt szerepét történelmi szempontból és nemzetközi trendeket vizsgálva határoztuk meg. Bemutattuk, hogy milyen eltérések lehetnek a férfi és a női politikusok érték- és érdekorientációjában, és megnéztük, milyen lépéseket tesz az Európai Unió a nemi arányok kiegyenlítésére. Sorra vettük, miért nehezebb nőként politikai pályára kerülni és sikereket elérni, mint férfiként. Foglalkoztunk a politikai üvegplafonnal, a nőket érő szexizmussal, illetve a női kvótával. Interjús kutatásunkban pedig női polgármestereket és országgyűlési képviselőket kérdeztünk az életútjukról és a nemi szerepeikről, a politikai pályára lépésük motivációiról, az értékrendjükről, valamint a női kvótáról és a diszkriminációról. A korábbi és a saját kutatásunk összehasonlításával vontuk le végső következtetéseinket.