Kutatásom során arra kerestem a választ, hogy a Biharkeresztesen élő cigány háztartások esetében milyen túlélési stratégiák alakultak ki. Kialakult e például a túlélés pénz nélküli, munkára és árucserére épülő formája, visszatérnek a reciprocitáshoz? Kutatásom elméleti alapját Polányi Károly gazdaságantropológiájára építettem. Polányi, a szubsztantív megközelítésmód vezéralakjának fő tézise az, hogy az archaikus társadalmak gazdasága a kultúrába és tradícióba van beágyazva, e premodern társadalmak gazdasági integrációs sémái: a redisztribúció, reciprocitás illetve árucsere. Hipotézisem az, hogy a mélyszegénységben élő cigány közösségek túlélésében nagy szerepet játszik a kölcsönösségen alapuló gazdaság, konkrétan a reciprocitás illetve az árucsere. Ezt a feltevésemet szociológiai, de főleg antropológiai kutatásokra építem, melyek egyöntetűen megállapítják, hogy a cigányok társadalmában jelentős szerepet játszik a reciprocitás. Kutatásom célcsoportja a Biharkeresztes szegregátumában lakó szegény cigány háztartások. Az öt vizsgált háztartás egy főre jutó havi jövedelme rendkívül alacsony, a család jövedelme a közfoglalkoztatási bérből, transzferjövedelmekből és az alkalmi munkából származik. Megállapítottam, hogy ezeknek a családoknak a megélhetésében jelentős szerepet játszik a reciprocitás, különösen a szolgáltatások cseréje és a kölcsönös segítsénynyújtás.