A szegényekről való gondoskodás társadalmi igénye végigvonul az emberiség történelmén. A gondoskodás ősi alapegysége a család, mely az ember életének több szakaszában, mint a csecsemő és gyermekkor, betegség és idős kor nyújt segítséget. Család hiányában a gondoskodás a társadalom feladatává válik. A közgyógyellátás igénybevételéről az 1993. évi III. törvény 49-53. §-a rendelkezik. Az egészségügyi ellátásra való jogosultság bevezetése az 54. § alapján az orvoshoz fordulás lehetőségét teremti meg, de a jövedelemhiány megakadályozhatja a gyógyászati ellátásokhoz való hozzáférést, ezt a problémát enyhíti a közgyógyellátás rendszere. Dolgozatomban szeretném felvillantani a közgyógyellátás fejlődéstörténetét, utalva a jogszabályváltozások sarokpontjaira. Kifejtem a közgyógyellátásra való jogosultság kérdéskörét és ennek keretében igénybe vehető szolgáltatásokat, középpontba állítva a gyógyszerellátást. Szemléltetésként az OEP adatbázisaiból (VIR, KGY2005) saját legyűjtésű adatokat használok fel, elsősorban Heves Megye vonatkozásában. Befejezésként összegzem a leírtakat és a jövő kijelölt útjáról ejtek néhány szót, hiszen az egészségügy illetve a szociális rendszer átalakításának társadalmi igénye napjainkban ért össze a politikai akarattal, mely a Semmelweis Tervben deklarálta az átalakítás prioritásait.