A szakdolgozatban az orvostanhallgatók és orvosok ismereteit vizsgáljuk a fogyatékos személyekről. Az elméleti részben bemutatásra kerülnek a fogyatékos személyek megítélését befolyásoló tényezők a különböző történelmi korokban, és különböző modellek alapján. Röviden kifejtjük az orvosképzés történetét, hogy milyen szerepet töltenek be a fogyatékossággal kapcsolatos ismeretek a medikusok egyetemi évei alatt. Összegyűjtöttük különböző vizsgálatok alapján a fogyatékossággal élők személyes tapasztalatait és lehetőségeit az egészségügyben, a fizikai és a kommunikációs terekben. A vizsgálati részben tíz medikussal, rezidenssel és orvossal végzett interjút elemzünk, ahol az interjúalanyok személyes és szakmai kérdésekre adott válaszai alapján térképeztük fel a fogyatékosok csoportjairól alkotott véleményüket, ismereteiket, kórházi tapasztalataikat. A válaszok alapján elmondható, hogy az orvos személyiségének és személyes tapasztalatainak sokkal nagyobb szerepe van abban, ahogy a fogyatékos személlyel és hozzátartozójával bánik, mint az egyetemi tanulmányok során szerzett elméleti és gyakorlati tudás. Azok az interjúalanyok, akiknek volt már tapasztalata személyes, családi, munkatársi, ismerősi körökben fogyatékos személlyel, adekvátabb válaszokat adtak, részletesebben tudták leírni a fogyatékos beteggel való bánásmód sajátosságait.