A dolgozat a letartóztatás 2019. évben hatályos szabályainak leírását tartalmazza és részletesen rávilágít az egyes Alaptörvénybe foglalt alapjogok és a büntetőeljárás céljainak egymáshoz való viszonyára. Dolgozatomban kitérek a szabályozás alapelveire, a személyi szabadság korlátozására szolgáló kényszerintézkedések alkalmazásának szabályaira, a magyar joggyakorlattal kapcsolatos nemzetközi gyakorlati példákra, valamint a terhelt szabadságának alaptalan korlátozásáért járó kártalanításra, megpróbálva érzékeltetni azt, hogy a szabályozás pontossága, valamint annak garanciális mivolta mennyire fontos ahhoz, hogy a fenti alapjogok a lehetőségekhez mérten csak a céljuknak megfelelően, arányosan és szükséges mértékben kerüljenek korlátozásra az állam büntetőigényének érvényesítésével szemben. Dolgozatomban megpróbáltam rávilágítani arra, hogy milyen érzékeny jogtechnikai kérdéseket vet fel a letartóztatással kapcsolatos jogalkalmazás a bírói, döntéshozó szervek számára, valamint arra, hogy a vonatkozó jogszabályhelyek alkalmazása során milyen kérdések és feltételek teljesülése szükséges ahhoz, hogy a letartóztatás, mint büntető eljárásjogi eszköz, szolgálja mind az állam büntetőigényének érvényesülését, mind a terhelti oldalon megjelenő alapjogok biztosítását. A jogalkalmazás során kiemelt figyelmet szükséges fordítani arra, hogy az eljárásjogi garanciák feltétlenül érvényesüljenek, és arra, hogy a terhelti alapjogok a legszélesebb körben biztosítottak legyenek. A dolgozatban megpróbáltam jelentős hangsúlyt fektetni arra, hogy kidomborodjon a letartóztatás „eszköz” jellege, és bemutassam, azt, hogy mindenképpen kerülni kell azt, hogy a letartóztatás a jogalkalmazók, valamint a terheltek részére büntetésként kerüljön számításba vételre.