A kúpsugaras CT vizsgálatok során keletkező műtermékek
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
A CBCT készülékek térhódítása a maxillofaciális diagnosztikában 1998-ban indult el és napjainkban is tart. A 3 dimenziós tájékozódási lehetőség és kiváló geometriai pontosság miatt egyre szélesebb körben alkalmazzák. Egyre nagyobbak a felvételek minőségével kapcsolatos elvárások, ezért témaválasztásom a CBCT felvételek során keletkező műtermékek és azok csökkentési lehetőségeinek bemutatására esett. A dolgozat a CBCT készülékek általános bemutatása, előnyös és hátrányos tulajdonságai, valamint indikációinak ismertetése után a készülékek sugárterheléséről is szót ejt. Az ALARA elv értelmében fontos az indikációnak megfelelő alkalmazás, hiszen a hagyományos fogászati képalkotó eljárásokhoz képest valamivel nagyobb sugárterhelést jelentenek, de messze elmaradnak a konvencionális, orvosi CT sugárterhelésétől. A diagnosztikus értékük viszont ez utóbbival vethető össze. Ezt követően kerülnek bemutatásra a felvételeken tapasztalható műtermékek, melyek a diplomamunka fő témáját képezik. E képhibák és torzulások rontják a felvételek minőségét és elfedhetik a diagnosztikus szempontból fontos információt. A műtermékek elsősorban azért alakulnak ki, mert a készülékek detektorrendszere nem, vagy csak részben képes megfelelni a rekonstrukciós algoritmus által szabott szigorú követelményeknek. A műtermékek 4 fő csoportba sorolhatók: • fizikai tényezőkön alapuló (sugárkeményedés, vagy fotonszórás miatt kialakuló) • pácienstől függő (bemozdulás) • készüléktől függő • kúp geometriájú sugárnyalábból adódó műtermékek Legnagyobb jelentősége talán a sugárkeményedés következtében kialakuló műtermékeknek van, melyek esősorban fém objektumok (fémkerámia fogpótlások, implantátumok) torzulásaként, illetve sötét-világos csíkozódás formájában jelennek meg ezen objektumok környezetében. Fontos szempont a műtermékek csökkentése a rekonstruált felvételeken. Lehetőség van hardveres és szoftveres csökkentési megoldásokra a gyártók részéről. (A hardveres megoldások már részben elérték határaikat, részben pedig további fejlesztéseik jelentősen megnövelnék a készülék árát.) Ígéretesebbek a szoftveresek, melyek újabb az rekonstrukciós algoritmusok kifejlesztését képezik. Klinikailag pedig fontos, hogy a felvételt készítő személyzet ismerje a megfelelő felvétel készítéséhez szükséges paramétereket, készülék beállításokat.