Kicsiny hazánk egyetlen összefüggő pusztasága a Hortobágy. Számos természeti értékével és változatos állatvilágával az UNESCO Világörökségek között kapott helyet. Hűen tükrözi a pásztor-társadalmi kultúrát és az embernek a természettel való harmonikus együttélését. A magyar puszta nemes egyszerűségével beékelte magát a nemzeti kultúrába. Egész Európában nincs még egy ilyen összefüggő nagyságú legelő, mint a Hortobágyon. Kétségtelenül szép tájkép tárul elénk, bármely szakában is látogatunk el a Pusztára. Más arcát mutatja télen, nyáron, tavasszal és ősszel. A hangulatok mintha életre kelnének a pusztaság lakói, az állatok által. Növényei színezik, teszik teljessé a csend csodálatos világát. A meseszép Hortobágyot kiismerni nem lehet, mindig egy új arcát tudja megmutatni. Ezekért az értékekért lett Világörökségünk része, és nem szabad hagyni elveszni mind szellemi, kulturális és természeti értékeit. Hagyományos értékei miatt szükséges a Hortobágyot kiemelni, olyan szintre fejleszteni, hogy a változó turistaigényeket is kielégítse. Hortobágy község kialakuló falusi turizmusa igaz alternatív jövedelemszerzési lehetőség a helyi lakosok számára, de állandó bevételforrásként nem állja meg a helyét. Sajnálatos módon a falu vezetősége, sőt maguk a lakosok sem nyitottak a fejlesztésekre. A turizmus pedig jelenlegi formájában nem elégíti ki a látogatók érdeklődését. Nincs elég program, nincs olyan komplex turisztikai termék, amely hosszabb időre vonzaná a turistákat a hortobágyi desztinációba. A turisták átlagos tartózkodási ideje fél- vagy egy nap, ami nagyon kevés. A tartózkodási idő növeléséhez viszont szükséges a mostani turisztikai termékek átformálása, reformja (kézműves mesterségek bemutatói), valamint újak bevonása (csárdaútvonal, kerékpárút, vadaspark stb), hogy az esetleges külföldi keresletet is kielégítsék. Hortobágy községben jelen vannak még a régi kézművességek, úgymint a fazekasság, nemezelés, vessző-, gyékény- és kosárfonás, kovácsolás, fafaragás, szövés, fonás vagy a bőrművesség. Ezeket a hagyományokat, népi mesterségeket kellene ápolnia a helyi lakosoknak, akik körében elengedhetetlen az együttműködés szorosabbá fűzése is. A folklór megőrzése fontos lenne a helyieknek identitásuk megőrzése miatt, de természetesen az ide látogató turistáknak – legyen az belföldi vagy külföldi – is emlékezetes értéket jelentene. Ahhoz, hogy gyermekeink és unokáik is megismerjék a régi népi tradíciókat meg kell védeni, fenn kell tartani a népi hagyományokat és beépíteni a hortobágyi közösség mindennapjaiba. A hortobágyi népi gasztronómia számos remek étellel büszkélkedhet, de hiába is van változatos és sokszínű ételválasztéka a hortobágyi konyhaművészetnek, ha azok nem fellelhetőek a Hortobágy faluban és környékén lévő csárdákban. Ezeknek az ízeknek, a tájjellegű ételeknek a csárdák étlapján való felvonultatása elengedhetetlen lenne. A népművészet újraébresztésének gátat szabnak az újabbnál-újabb technológiai és kommunikációs vívmányok. Úgy gondolom, nem lenne szabad hagyni veszendőbe mennie ezeket a tradíciókat. Meg kell teremteni az egyensúlyt a fejlődés és hagyományőrzés között. Nagy kihívás ez a hortobágyi közösség számára, mivel sajnos nincs igazi egyetértés, összetartás a falu lakói között. Kellő összefogás nélkül viszont ezek az elképzelések talán sosem fognak megvalósulni. Az én megítélésem szerint addig igazi, fejlett turisztikai jövőképe a községnek nem tud kialakulni, amíg a meglévő identitástudaton nem változtatnak a helyi lakosok. A falu esetében jelentős előrelépés lenne, ha nyitottan fogadnák a kezdeményezéseket, sőt mi több, ők maguk keresnék a lehetőséget a fejlesztésekre, a pályázatok elnyerésére. Ha megtörik ez az elszigetelődés, talán bekövetkezhet a változás. Igaz ez a változás hosszú ideig fog tartani, de meghozná a várt eredményeket.