Bevezetés: A napjainkban is előszeretettel alkalmazott magisztrális gyógyszerkészítmények megfelelően hosszú ideig történő eltartásához elengedhetetlen a tartósítószerek alkalmazása, ugyanis ezek a segédanyagok biztosítják a készítmény mikrobiológiai stabilitását az általában nagy víztartalommal rendelkező készítmények számára. A jelenleg érvényes FoNo VIII. belsőleges készítmények tartósítására a metil-parabén alkoholos oldatának, a Solutio conservans-nak a használatát írja elő. A parabének vegyületcsaládján kívül ugyanakkor több, a kozmetikai, gyógyszer- és élelmiszeriparban is használatos vegyület alkalmazható antimikrobiális védelem kialakítására. Ilyenek például a szorbinsav, benzoesav, illetve ezek származékai, melyek kevesebb mellékhatással bírnak a parabénekhez képest. Célkitűzés, módszerek: Kutatásunk célja, hogy a gyári készítményeknél elterjedt, ugyanakkor a magisztrális gyógyszerkészítésben nem engedélyezett vegyületeknek a metil-parabénhez képest ekvivalens hatását vagy nagyobb hatékonyságát igazolja. Elsősorban a per os alkalmazandó gyógyszerkészítmények további tartósítási lehetőségeit vizsgáltuk emulziós és szuszpenziós és gyógyszerformákon, illetve egy géles közegben. Az Európai Gyógyszerkönyv 5.1.3. előírása alapján benzoesav, szorbinsav, kálium-szorbát, nátrium-benzoát alkoholos, illetve vizes oldataival tartósított készítményeket S. aureus és P. aeruginosa referencia törzsekkel fertőztünk, majd az adott faj igényeinek megfelelő hőmérsékleten inkubáltuk a mintákat. A tenyészetből az előírt időpontokban a megfelelő táptalajra kioltást végeztünk és telepszámolás után megállapítottuk, hogy az Európai Gyógyszerkönyv által előírt logaritmikus csíraszám csökkenés bekövetkezett-e. Eredmények: Folyamatban lévő kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy az általunk vizsgált, az iparban használt tartósítószerek a legtöbb esetben ekvivalens, de olykor a metil-parabént meghaladó antimikrobiális hatás kifejtésére voltak képesek.