A funkcionális élelmiszer kifejezéssel egyre sűrűbben találkozhatunk az utóbbi pár évtizedben. Ezek a növényi és állati eredetű termékek, élelmiszerek nagy szereppel bírnak egyes betegségek megelőzésében, rehabilitációjában. Egyre több kutatást végeznek el napjainkban arra vonatkozóan, hogy a tej zsírsav-összetételét a humán-egészségügyi szempontoknak megfelelően befolyásolják és így azt, a funkcionális élelmiszerek közé sorolhassák. Dolgozatomban arra kerestem választ, hogy a többféle, magas olajtartalmú takarmánnyal végzett etetés hatására a tehenek tejében milyen beltartalmi változások következnek be – különös tekintettel a tejzsír %-ra, a telített és telítetlen zsírsavakra, és az ω6, ω3 zsírsavak arányára – az etetést megelőző kontroll tejmintákhoz képest. A kísérlet során hidegen sajtolt lenmagot, sértetlen lenmagot és repcemagot használtunk takarmány-kiegészítésként. Az eredmények pozitív változásokról tanúskodtak, a tejzsír % nőtt, a telített zsírsavtartalom csökkent. A telítetlen zsírsavak mennyisége emelkedett, a legfontosabb telítetlen zsírsavak nagyarányú növekedése mellett. Az ω6 és ω3 zsírsavarány szűkült és az ajánlásokban megállapított optimális értékhez igazodott. A vizsgálat során tehát bizonyítást nyert, hogy az olajos magvak hatására növelhető a tej beltartalma és ezáltal beilleszthető a funkcionális élelmiszerek közé. Ahhoz viszont, hogy a hazai gyakorlatban és takarmányozásban szerepet kapjanak az olajtartalmú takarmányok további kísérletre van szükség más magvakkal is, és ökonómiai vizsgálatokra a gazdaságosság szempontjából.