A szakdolgozat Lakoff és Johnson (2000.) kognitív metaforaelméletének fogalmi kereteit felhasználva dolgozza fel a sejt, mint céltartomány metaforikáját. Vizsgálódásaim arra irányulnak, hogy feltárjam azoknak a metaforáknak a rendszerét, amelyek a molekuláris sejtbiológiában központi jelentőséggel bírnak. A szakdolgozat kiindulópontját a metaforák egyik kognitív funkciója képzi, nevezetesen, hogy fontos szerepet játszanak a már meglevő tudás közvetítésében, képesek világosabbá tenni bizonyos elvont fogalmakat. A metaforának ez a funkciója jól vizsgálható egyetemi tankönyvek metaforikájának elemzésével, hiszen a tankönyvek elsődleges célkitűzése éppen az ismeretek átadása. Ez képezte az empirikus anyag kiválasztásának alapját. Az elemzések nyelvi korpuszát felsőoktatásban használt német nyelvű tankönyvek adják (Haas 1955, Ambrose&Easty 1974, Karp 2005.). A dolgozat kérdésfeltevése kettős: (i) Mely metaforák határozzák meg a sejtekkel kapcsolatos tudományos tudás közvetítését? (ii) Hogyan változik meg a sejt- metaforika a biológiai kutatások előrehaladtával? Végső soron arra a kérdésre keresem a választ, mi az összefüggés a tudományos diskurzus, a metaforika- metaforahasználat és a tudományfejlődés között és a sejtmetaforák elemzésén keresztül azt az általános tézist is vizsgálom, miszerint a tudományos metaforahasználat és az azt körülvevő társadalom alapvető tendenciái között egyfajta interakció van. A korpuszelemzés eredményei alapján megállapítható, hogy a molekuláris sejtbiológia születésének idején használatos sejtfogalom a következő ún. idealizált kognitív modell segítségével (IKM) írható le: A SEJT EGY IPARVÁROS. A múlt század 50-es éveiben uralkodó gép-és gyár- metaforika tehát a sejtbiológiai tankönyvekben is egyeduralkodó, ahogy a kor társadalmi diskurzusát is meghatározza az indusztrializáció. A ’90-es évekre a tankönyvi metaforahasználat jelentős mértékben átalakul és a kor kihívásainak megfelelően az infó- kommunikációs metaforák veszik át a vezető szerepet. Ez a változás a sejtbiológiai témájú tankönyvekben megjelenő új forrástartományok, ill. azok metaforikus nyelvi kifejezései segítségével követhető nyomon. Az előbb említett idealizált kognitív modell ezeknek az új metaforáknak a hatására átalakul, specializálódik: A SEJT EGY SZÁMÍTÓGÉP ÁLTAL VEZÉRELT IPARVÁROS lesz. Dolgozatom ezt a változást, valamint a sejt, mint egy a biológiából származó fogalom forrástartománnyá válását a szociológiában állítja középpontba, nyelvi elemzéseken keresztül szemlélteti a tudományos metaforahasználat és társadalom metaforáinak kölcsönös egymásra hatását és arra mutat rá, hogy a tudományfejlődés a használt metaforika szintjén is tetten érhető, ezt a metaforikát pedig döntő módon befolyásolják mind a tudomány belső, mind a tudományos diskurzust körülvevő társadalmi folyamatok.