Bevezetés: A metabolomika a kis molekulasúlyú anyagcseretermékeket, míg a proteomika a fehérjéket, illetve azok funkcióit vizsgálja részletesen, segítségükkel a sejtekben zajló anyagcsere folyamatok mélyebb feltárása válik lehetővé.

Célkitűzés: Tanulmányunkban 2-es típusú diabetesben, illetve elhízásban szenvedő betegekben, illetve kontrollokban vizsgáltuk egyes metabolomok és proteomok előfordulását. Összefüggést kerestünk az obezitással, T2DM-szal és ezek kardiovaszkuláris szövődményeivel, atherosclerosissal kapcsolatban lévő fehérjékkel és klinikai paraméterekkel, mint például C-peptid és plazminogén aktivátor inhibitor (PAI) szintekkel és az arteria carotis intima-media vastagsággal (cIMT).

Betegek és módszerek: Korban és nemben illesztett módon 54 T2DM-ban és 44 obezitásban szenvedő beteget, valamint 32 egészséges kontrollt választottunk be a vizsgálatba. A résztvevők szérumából kromatográfiával kapcsolt tömegspektrometria segítségével olyan enzimek és molekulák koncentrációját mértük, melyeket korábban összefüggésbe hoztak a T2DM-szal, illetve újabb molekulákat és összefüggéseket is kerestünk. A molekuláris vizsgálatok mellett (99m)Tc-HMPAO SPECT segítségével vizsgáltuk a betegek agyi mikrocirkulációját, illetve ultrahanggal mértük a betegek arteria carotis intima media vastagságát (IMT) is. Statisztikai elemzést, Pearson-féle korrelációt alkalmaztunk.

Eredmények: 2TDM-ban a PAI a tirozinnal (rho: 0,53), obezitásban az E-szelektinnel (rho: 0.50), tirozinnal (rho: 0,55), aminoaciláz-1-gyel (rho: 0,51), máj karboxilészteráz-1-gyel (rho: 0.51) és angiotenzin-konvertáló enzim 2-vel (rho: 0,54) mutatott szignifikáns pozitív korrelációt. Obezitásban az IMT pozitívan korrelált a ciszteinnel (rho: 0,57), illetve a P-szelektin pozitívan korrelált a taurinnal (rho: 0,60). T2DM-ban a chemerin pozitívan korrelált a leptinnel (rho: 0,52) A kontroll csoportban kifejezett volt a C-peptid és glicin (rho: -0,54), a C-peptid és hisztidin (rho: -0,68) és a C-peptid és IGFBP-1 (rho: -0,59) közötti negatív korreláció, illetve a C-peptid és máj karboxilészteráz-1 (rho: 0,57) ), valamint a C-peptid és karboxipeptidáz-B (rho: 0,56) közötti pozitív korreláció.

Következtetések: A kontroll csoportban a C-peptiddel kapcsolatos korrelációk az inzulinrezisztencia kialakulásával kapcsolatban nyújthatnak információt. Az obezitásban és diabetesben talált összefüggések, pedig főleg az atherosclerosissal kapcsolatban lehetnek jelentősek. A vizsgált molekulák, illetve az IMT újabb összefüggései, hozzájárulhatnak ezen folyamatok mélyebb megértéséhez.