Absztrakt

A fenntartható kukoricatermesztésben kiváló minőségű, az élelmiszer- és takarmánybiztonsági követelményeknek megfelelő termékeket állítunk elő, miközben a környezetet kíméljük, de emellett agronómiailag és ökonómiailag hatékony termesztéstechnológiát alkalmazunk, amelynek alapja a korszerű, nagy termőképességű, kiváló alkalmazkodóképességű, szárazságtűrő hibridek alkalmazása. A gyors genetikai előrehaladás, az állandóan változó hibridportfólió elengedhetetlenül szükségessé teszi a termesztéstechnológiai vizsgálatokat többek között az optimális állománysűrűség meghatározása érdekében. Vizsgáltuk a kukorica hibridek agronómiai tulajdonságait, stressz érzékenységüket, öntözési reakcióját, továbbá a termésképző elemek változását. Célkitűzésünk volt a vizsgált évek, évjáratok elemzése, a vízellátottság termésmennyiségre, minőségre gyakorolt hatásainak értékelése, az állománysűrűség termésmennyiségre gyakorolt hatásainak vizsgálata, valamint a tényezők közötti kölcsönhatások feltárása. A kísérletet a DE AKIT DTTI Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telepén állítottuk be mészlepedékes csernozjom talajon. A kísérletben vizsgált kukorica hibridek a Kamária, KWS Kamparis, P9903 és a DKC4351 voltak. Az eltérő állománysűrűségtől (65-75-85-95 ezer tő ha-1) eltekintve egységes agrotechnikát alkalmaztunk. A parcellák felénél (öntözött kezelés) címerhányás körüli időszakban két alkalommal 25-25 mm öntözővizet juttatunk ki. A gyakorlat számára hasznosítható eredményünk, hogy a vizsgált három év alapján a FAO 350-400 érésidejű hibridek számára csernozjom talajon a 75 ezres állománysűrűség ajánlott, mivel mindkét vízellátási változatban szignifikánsan nagyobb termést értünk el ennél a tőszámnál, mint a legkisebb, 65 ezres állománysűrűségnél. Az állománysűrűség további növelése egyetlen esetben sem jelentett szignifikáns termésnövekedést még öntözött állományban sem, viszont a szárazabb évjáratban termésdepressziót is okozott. Kamária és a Kamparis hibrid számára a 75 ezres tőszám feletti állománysűrűség még öntözött állományban sem javasolt, mivel nem jelent termésnövekedést, sőt az esetek többségében – különösen öntözés nélküli állományokban – termésdepressziót okoz. A P9903 és a DKC4351 hibrid több évjáratban a 85 ezres állományban hozta a legnagyobb termést, azonban ez a termésnövekedés általában nem volt statisztikailag igazolható, ezért öntözés nélküli termesztésnél nem javasoljuk a 75 ezresnél nagyobb állománysűrűséget. Öntözéses termesztésnél a tőszám 85 ezer tő ha-1-ig növelhető. A P9903 hibrid szignifikánsan nagyobb termést hozott, mint a többi hibrid, bár a három év átlagában a terméstöbblete a DKC 4351 hibridét statisztikailag igazolhatóan nem haladta meg. A P9903 hibrid jó termőképessége több év átlagában a szemtermés kedvező fehérjetartalmával párosul, így hektáronként nagyobb fehérjehozam elérésére van lehetőség. A kísérleti évek átlagában a Kamparis hibrid szemtermésének keményítőtartalma szignifikánsan alacsonyabb volt a többi hibridnél, ezért bioetanol előállításra kevésbé javasoljuk. A hároméves kutatási kísérletsorozat végén elért tudományos eredményeink hozzájárulhatnak a hibridspecifikus technológiák kialakításához.

Abstract In sustainable maize production, we produce high quality products that meet food and feed safety requirements, while respecting the environment and using agronomically and economically efficient cultivation techniques based on modern, high-yielding, highly adaptable, drought-tolerant hybrids. Rapid genetic progress and an ever-changing portfolio of hybrids make it essential to carry out trials of cultivation techniques, inter alia, to determine the optimum plant density. We studied agronomic traits, stress sensitivity, irrigation response and variation in yield components of maize hybrids. Our objectives were to analyse the years and vintages studied, to evaluate the effects of water availability on yield and quality, to investigate the effects of stand density on yield and to explore the interactions between factors. The experiment was set up at the DE AKIT DTTI Látókép Plant Production Experimental Station on chernozem soil with calcareous limestone. The maize hybrids tested in the experiment were Kamaria, KWS Kamparis, P9903 and DKC4351. Apart from the different plant densities (65-75-85-85-95 thousand hectares ha-1), a uniform agro-technique was used. In half of the plots (irrigated treatment), 25-25 mm of irrigation water was applied twice around the cresting period. Our practical result is that, based on the three years studied, a stocking density of 75,000 is recommended for FAO hybrids with 350-400 maturity years on chernozem soils, as both water supply variants yielded significantly higher yields at this number of plants than at the lowest stocking density of 65,000. In none of the cases did further increases in stocking density result in significant yield increases even in irrigated stands, but they did cause yield depression in the drier years. For Kamaria and the hybrid Kamparis, a stocking density above 75,000 plants is not recommended, even in irrigated stands, as it does not increase yields and in most cases, especially in unirrigated stands, causes yield depression. The hybrids P9903 and DKC4351 have yielded the highest yields in several vintages at 85 thousand stands, but this yield increase has generally not been statistically verified, and therefore a stand density higher than 75 thousand stands is not recommended for non-irrigated production. With irrigation, the number of plants can be increased up to 85 thousand plants ha-1. Hybrid P9903 yielded significantly higher than the other hybrids, although its yield surplus over the three years averaged was not statistically superior to that of DKC 4351. The good yield potential of hybrid P9903 is combined with a favourable protein content in the grain over a number of years, allowing a higher protein yield per hectare. The average starch content of the grain yield of the Kamparis hybrid was significantly lower than the other hybrids in the experimental years and is therefore less recommended for bioethanol production. The scientific results obtained at the end of the three-year research experiment series could contribute to the development of hybrid-specific technologies.