Diplomamunkám során egy dipeptid, a metionil-glicin peroxomonoszulfát-ionnal történő oxidációs reakciójának kinetikáját tanulmányoztam. A végtermékek keletkezését az metionil-glicinhez adott PMS mennyisége határozza meg. 1 ekvivalensnél kevesebb PMS hozzáadásával metionil-glicin-szulfoxid, míg feleslegben hozzáadva a PMS-t metionil-glicin-szulfon keletkezett. A termékeket ESI-MS módszerrel azonosítottam, melyek összhangban voltak az irodalmi előzményekkel. A reakció sztöchiometriai vizsgálata egyértelműsítette, hogy mindkét lépésben 1:1 arányban reagálnak egymással a reaktánsok és a két lépés időben élesen elválik egymástól. A gyors lépést stopped-flow technikával, míg a lassabbat hagyományos spektrofotometriás módszerrel tanulmányoztam. Mindkét lépés részletes koncentrációfüggés-vizsgálatát elvégezve megállapítható, hogy bruttó másodrendű kinetikát követnek a lépések és a reaktánsok részrendjei egységnyiek és mintegy 4 nagyságrendnyi eltérés van a két sebességi állandó között. Az első reakciólépés sebességének pH-függését pH = 0-11 tartományban vizsgáltam. Az első lépés sebességében a pH-t növelve széles tartományban jelentős effektus nem volt tapasztalható, pH = 8 felett jelentkezett egy számottevő sebességcsökkenés, amit a PMS deprotonálódásával tudunk értelmezni. Az első lépés reakciósebességének hőmérsékletfüggését is elvégeztem 10-45 °C tartományban. A kapott adatokból meghatároztam az aktiválási entalpia és entrópia értékét. Az aktiválási entrópia nagy negatív értéke összhangban azzal, hogy oxigénatom-transzferrel megy végbe a reakció.