Testi fogyatékossággal élő emberek a gyermek és felnőtt lét határain - avagy permanens posztadoleszcencia?

A tétel rövid nézete
dc.contributor.advisorNagy, Zita Éva
dc.contributor.authorKatona, Vanda
dc.contributor.departmentDE--TEK--Bölcsészettudományi Karhu_HU
dc.date.accessioned2010-05-04T05:37:39Z
dc.date.available2010-05-04T05:37:39Z
dc.date.created2010
dc.date.issued2010-05-04T05:37:39Z
dc.description.abstractKutatásom során a testi fogyatékossággal élő emberek szerepkészletének egy szeletét vettem nagyító alá, mégpedig egy újfajta megközelítésből vizsgálva. Feltételezésem szerint ezen emberek egy csoportjában kimutatható egy olyanfajta elvárt viselkedés, amelynek eredményeképpen nem tudják a társadalmi felnőttség kritériumait teljesíteni. Ezért úgy gondolom, hogy ez a fajta szerep leginkább a posztadoleszcens korúak szerepével hozható párhuzamba, akik szintén több dimenzióban maradnak le a felnőtt lét tekintetében. Ennek ellenőrzéséhez olyan gyermekkoruktól testi fogyatékossággal élő személyekkel készítettem interjút, akik már túlléptek a posztadoleszcens koron, vagyis elviekben már minden dimenzióban felnőttnek kellene lenniük. Az interjúk elemzése után bebizonyítottam, hogy a testi fogyatékossággal élő emberek egy részének életében nem teljesülnek maradéktalanul a felnőttség kritériumai, vagyis egyfajta posztadoleszcens szerepben élnek. Másrészt pedig feltételeztem, hogy ehhez a sajátos szerephez meghatározott szülői stratégiák vezetnek. Az interjúk tapasztalatai alapján a posztadoleszcens szerep akkor nyilvánult meg a legerőteljesebben, amikor a szülők tudatosan próbálják gyermekük életét irányítani, és egyfajta védőburkot állítanak fel köréjük. Abban az esetben pedig, amikor érezhető volt a védelem, de a nevelés jóval spontánabb és kevésbé tudatos volt, akkor is kialakult a poszatdoleszcens szerep, de kevesebb dimenzióban. Emellett még arra volt példa, hogy a fogyatékossággal élő személy erőteljes védőburokban tartása párosult a fogyatékossága rejtegetésével, amely által először a posztadoleszcens szerep határozta meg az alany életét, majd ezen felülkerekedett a dac, a mindent elsöprő bizonyítási vágy. Mivel a posztadoleszcens szerepet csak felderítő jelleggel néhány interjú elemzése során mutattam ki, ezért fontosnak tartottam, hogy megnézzem, hogy bizonyos statisztikai adatokban hogyan tükröződik. Az interjúkban nyert tapasztalatokra reflektálva elemeztem az adatsort, amiben bár nem volt olyan részletességgel vizsgálva az adott probléma, mint a kvalitatív vizsgálatban, de a rendelkezésre álló adatokra rá lehetett illeszteni az interjúkból nyert tapasztalatokat. Összességében elmondhatom, hogy az általam feltételezett posztadoleszcens szerep mindenképpen jelen van a testi fogyatékossággal élő emberek egy csoportjában, amelynek kialakulásában jelentős szerepet játszik a szülők stratégiája a nevelésben, illetve a család hozzáállása a fogyatékossággal élő személyhez.hu_HU
dc.description.courseSzociológiahu_HU
dc.description.degreerégi képzéshu_HU
dc.format.extent139 oldalhu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/95357
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjectfogyatékossághu_HU
dc.subjectposztadoleszcenciahu_HU
dc.subjectszerephu_HU
dc.subjectidentitáshu_HU
dc.subjectszocializációhu_HU
dc.subjecttársadalmi felnőttséghu_HU
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Társadalomtudományok::Szociológiahu_HU
dc.titleTesti fogyatékossággal élő emberek a gyermek és felnőtt lét határain - avagy permanens posztadoleszcencia?hu_HU
dc.title.translatedPhysical disabled people on the limites of childhood and adulthood – or permanent postadolescence?hu_HU
Fájlok
Gyűjtemények
Hallgatói dolgozatok (Szociológia és Szociálpolitika Tanszék)