Dolgozatom gondolatmenete a hatályos büntetőeljárásról szóló törvény szerkezetét követi. Dolgozatomban a nyomozást a nyomozó hatóságok szemszögéből próbáltam megközelíteni, ebben segítséget nyújtottak számomra rendőrségi dolgzók is. Dolgozatom egyik alapkérdésének tekinthető az, hogy milyen a kapcsolat a nyomozó hatóságok és az ügyész között. Véleményem szerint a jelenlegi államháztartási helyzet mellett megfigyelhető, hogy bár az ügyész a nyomozás ura, törvényességi felügyeletet gyakorol, az esetek döntő többségében nem nyomoz, hanem nyomoztat. Ez abból a sajnálatos helyzetből adódik, hogy az ügyészi apparátus nagyon túlterhelt, nincs meg a kellő humán erőforrás, ebből következik hogy a rendőrségre sok feladat hárul. Másik fontos pillére dolgozatomnak a bizonyítási eljárások bemutatása, természetesen a teljesség igénye nélkül. Véleményem szerint szerves része a nyomozásnak, noha a Be. nem egy címben tárgyalja őket. A nyomozás feladata a bizonyítékok összegyűjtése, ha szükséges az elkövető(k) felderítése, és a tényállás pontos megállapítása. Ezen célokat szolgálják a bizonyítási eljárások, melyek mind a nyomozati, mind a tárgyalási szakban igénybe vehetők. Érdekességképp kitérek dolgozatom a titkos információszerzési eszközök alkalmazási feltételeire és eszközeire a nyomozati szakban, valamint számokkal alátámasztva bemutatom, hogyan alakul az ügyek eloszlása a rendőrség különböző szervezeti egységei között. Fontosnak tartottam szót ejteni továbbá a bűnmegelőzésről, ugyanis véleményem szerint a nyomozó hatóságok tehermentesítése érdekében elengedhetetlen eszközről van szó.