Az Európai Unió létrejötte a történelem folyamának jelentős mérföldköve. Lehet támadni, lehet védeni, azonban nem lehet kétségbe vonni, hogy mindennapi életünkre is jelentős hatást gyakorló politikai és gazdasági tényező. A világháborút lezárandó, az ellenségeskedő európai hangulatot megszüntető céllal létrejövő gyökereit mára jelentősen túlnőtte. Csaknem egész Európát összefoglaló integráció méltó versenytársa gazdaságilag mind az Egyesült Államoknak, mind a keleti gazdasági hatalmaknak. A széttagolt és versengő európai nemzetállamokból egy szövetséget hozott létre, amely a XX. század közepén az európai emberek igénye volt. Az eredeti gazdasági integráció egyre szorosabb együttműködéssé alakult. Az integráció folyamán a tagállamoknak le kellett mondaniuk szuverenitásuk egy-egy szegmenséről. Ennek következtében létrehoztak - többek között - közös politikai, valamint igazságszolgáltatási szerveket. A büntetőjog az tagállamok fennhatósága alatt maradt továbbra is, azonban az integráció egyéb elemei folyamatosan rákényszeríti őket az együttműködés ez irányú bővítésére. A világ globalizálódása magával hozza szükségszerűen a bűnelkövetés globalizálódását. Szokás mondani, hogy az internettel kinyílt a világ, az államhatárok eltűnésével pedig még nagyobb teret nyert magának a szervezett és országhatárokon átnyúló bűnözés. Ezek nem feleltethetőek meg egyetlen, konkrét állam joghatóságának; az államok, az államok bűnüldözői szervei, valamint az igazságszolgáltató szerveik szoros egymásrautaltsága figyelhető meg. Dolgozatom célja annak a kérdésnek a körbejárása, vajon napjainkra meddig jutottak el az államok a büntető hatalom központosítása terén és e hatalmukról, mint szuverenitásuk utolsó, még önálló állomásáról hajlandóak lesznek-e lemondani, illetve tovább korlátozni azt, kiterjesztve az együttműködést ezzel minden területre?