Talajművelési rendszerek összehasonlító értékelése az eltérő kukorica genotípusok termésminőséget és mennyiséget jellemző paraméterei alapján

Abstract

A talajművelés alapvető agronómiai gyakorlat, amely egyaránt befolyásolja a talaj és a termés tulajdonságait is. A talajművelés legfontosabb célja, hogy megfelelő környezetet teremtsen a növények csírázásához, a palánták eredésének és a növények optimális terméshozamának eléréséhez. A különböző talajművelési rendszerek alkalmazása és kutatása világszerte igen népszerű. Ennek több oka is van, többek között a talaj- és nedvességvédelem, valamint a költség- és munkaidő megtakarítás értékelése. Ezáltal a talajművelési rendszerek és az azokból származó hatások közötti egyensúly megteremtése a cél. A kutatásom célkitűzése a legnagyobb mértékben alkalmazott három talajművelési rendszer, az őszi szántás, a lazítás és a sávos művelés genotípus-specifikus hatásainak komplex értékelése volt, a kukorica termésmennyiségét és minőségét meghatározó fő paraméterek alapján. A kutatást a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság, Debreceni Tangazdaság és Tájkutató Intézet, Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telepén végeztük. A kísérletben az eltérő talajművelési módok hatását a három vizsgált kukorica genotípus termésmennyiségén és termésminőségén keresztül vizsgáltuk.