A timesharing - szerződés alatt a szállások időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződéseket értjük. A szállások időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló megállapodás olyan szerződés, amely alapján a fogyasztó a vállalkozástól ellenszolgáltatás fejében közvetlenül vagy közvetve legalább egy évet meghaladó mértékű határozott időre jogot szerez egy vagy több szállás - egynél több - meghatározott időszakra vonatkozó használatára.

Dolgozatomban azt kívánom megvizsgálni, hogy a nemzetközi és a hazai bírói gyakorlat ezen jogilag nem könnyen minősíthető szerződések kapcsán milyen megállapításokat tett. A jogintézmény tudományos elemzése és a bírói gyakorlat között, ellentétes értelmezések, jogi megítélések fellelhetőek-e, avagy egymás eredményeit kölcsönösen elismerve és felhasználva segítik egymást. A fogyasztók védelmében esetlegesen milyen további szabályozásra lenne szükség.

Dolgozatomban próbáltam a kiválasztott ítéleteken keresztül azt megmutatni, hogy az egyes kereseti követelések elbírálása során, illetve annak kapcsán milyen általános jellegű, a timesharing – szerződésekre vonatkozó kérdésekre is választ kellett adnia a bíróságoknak és hogy ezen atipikus szerződéssel kapcsolatosan már milyen sok megállapítást tettek. Én a vizsgált esetekben nem találtam ellentmondást a jogintézménynek a jogtudomány általi meghatározása és a bírói gyakorlatban történő alkalmazása között.