A korrupció, mint a demokratikus hagyományok hiányának kísérőjelensége, avagy gondolatok az 1945-ös demokráciakísérlet kudarcának margójára

Abstract

A történészek között évtizedek óta lezáratlan vita folyik arról a kérdésről, hogy 1945-ben volt-e demokrácia hazánkban, s ha igen, milyen volt ez a néhány átmeneti év, s mi okozta a demokrácia bukását. A tanulmány a demokratikus választási rendszer, a jogállamiság, a szabadságjogok tisztelete, az önkormányzatiság és civil önszerveződés korabeli állapota helyett egyetlen tényező, a demokratikus hagyományok meglétének, vagy hiányának kiemelésére tesz kísérletet, melyre általában kevesebb figyelem irányul, ugyanakkor kétségtelen, hogy ez a tényező is része volt az 1945-ös demokráciakísérlet kudarcának. Talán meglepő, de egy társadalom politikai és erkölcsi tradíciói meghatározzák a demokrácia kifejlődésének és fennmaradásának esélyeit. Egy korrupt, erkölcsileg alacsonyabb nívón álló társadalomban nehezebb demokráciát létrehozni és stabilan működtetni. A demokráciának tehát nem csak az intézmények és a választások külsőségei jelentik a biztosítékát, hanem a benne élők gondolkodása, a viselkedésüket meghatározó normák is. A tanulmány többnyire szolnoki példákkal illusztrálja azon magyarországi sajátosságot, hogy a 20. században az egymást váltó rendszerek komoly demokrácia deficittel küzdöttek, ezért a társadalomban demokratikus hagyományok sem tudtak kialakulni, s így 1945-ben sem tudtak ilyen előzményekhez visszanyúlni. Ezért aztán a magyar társadalom 1945 után ugyanolyan korrupt társadalom képében tűnik fel előttünk, mint az 1945 előtti korszakokban. A korrupció pedig nem csak a politikusokat, hanem a társadalom alacsonyabb szintjein állókat is érintette, az egész társadalmat behálózta. Így a demokrácia megszilárdulásához a jövőben sem lehet elegendő a politikusok lecserélése és az intézmények megreformálása, ahhoz a társadalom egészének is változnia kell, legfőképpen gondolkodásmódjában, viselkedésében.