A diplomamunka célja a közúti áruszállításban dolgozó gépjárművezetők – közismert, és dolgozatom további részeiben is gyakran használt megnevezésükkel; „kamionsofőrök” – munka és pihenőidejére vonatkozó szabályok, és gyakorlati alkalmazásuk ismertetése. Ennek érdekében bemutatni kívánom a járművezetők sajátos helyzetét, munkájuk különleges jellemzőit, amely jellemzők hatással vannak a munkaidő egyedi szabályozására, és amelyek együttesen szükségessé teszik, hogy a munkavállalók speciális csoportjaként széleskörű, nemzeti, Európai Uniós és nemzetközi jogi normarendszer bástyázza körül működésüket. A globális ellátási láncok összekapcsoltsága miatt a szállítmányozás minősége és megbízhatósága alapvetően meghatározza az ipari szereplők sikerességét és versenyképességét. Napjainkban, amikor az ellátásilánc-menedzsmentben felértékelődnek olyan nem hagyományos kiválasztási módszerek mint a rugalmasság a közúti áruszállítás előnyt élvez a vasúti, vagy a vízi szállítmányozáshoz képest. Az ágazat szabályozása azonban nem csupán gazdasági kérdés, hanem szociális és közlekedésbiztonsági kihívásokat is magában foglal. Fentiekben bemutatásra került a nemzetközi közúti áruszállításban dolgozó járművezetőket érintő sajátos munkaidő: a vezetési és pihenési idő. Dolgozatom két részre tagolódott: az első felében igyekeztem bemutatni a vezetési és pihenési időt meghatározó ágazati gyakorlatokat, a munkaidő megfelelő beosztását különös tekintettel a munkaidőkeret alkalmazására. A kollektív munkajogi tényezők, elsősorban a kollektív szerződés jelentőségének bemutatását követően a harmadik meghatározó tényező, a kiküldetés és az alapjául szolgáló Mobilitási Csomag vizsgálata történt meg. A dolgozat második felében a rendkívül szerteágazó nemzetközi jogi, EU jogi, és hazai szabályozást vázoltam fel. Ténylegesen vázlatról van szó, noha nagy terjedelmű „száraz” joganyag került bemutatásra, az ágazatban ezek csak a legfontosabb szabályok. Fentiek alapján megállapítható, hogy rendkívül komplex jogi szabályozási területről van szó, a legkülönfélébb jogági hatásokkal és nemzetközi szabályozási trendekkel. Úgy vélem, az egységesítésre való törekvés, az ágazat technológiai fejlődésnek való kitettsége, valamint a globális ellátóláncok jelentőségének növekedése újabb és újabb kihívásokat állít majd a jogalkotók és a jogalkalmazók elé, ezért a terület további kutatásában nagy távlatok nyílnak a jövőben is.