Bevezetés: A szisztémás lupus erythematosus sokszinű klinikai tünetekkel járó, krónikus poliszisztémás autoimmun betegség. A lupus nephritis (LN) az egyik legsúlyosabb szövődmény. A klasszikus tünetek, mint a proteinúria, autoantitestek (DNS-, nukleoszóma elleni antitest) nem eléggé szenzitívek és specifikusak a vese aktiválódás előrejelzésében és nem tesznek különbséget aktivitás és kronicitás között. Az utóbbi években intenzív kutatást folytatnak a legmegfelelőbb biomarker felderítésére, amely a reaktiválódást előrejelezheti. Célkitűzések: Munkám során a III. sz. Belgyógyászati Klinika, Immunológiai Tanszéke által gondozott SLE-s betegekben vizsgáltam a lupus nephritis gyakoriságát, a szövettani típusok előfordulását, korrelációt kerestem a LN aktivitása és a klasszikus aktivitást jelző paraméterek között (szérum komplement szintek, kettősszálú DNS elleni antitest), összehasonlítottam a LN-es és veseérintettség nélküli betegek szérum és vizelet citokin szintjeit, továbbá a szérum interleukin 1-receptor antagonista (IL-1Ra) szinteket a fenti két betegcsoportban. Betegek és módszerek: 551 gondozott SLE-s beteg adatait elemeztem, a komplement szintek meghatározása nephelometriával, az antitestek és citokin szintek meghatározása ELISA módszerrel történt. A szérum IL-1Ra szint detektálása Fluorokine MAP citokine multiplex kitek segítségével történt Luminex 100TM analizátor alkalmazásával. A statisztikai vizsgálatok SPSS program 13,0-as Verziójával történtek. Eredmények: 1974 és 2004 között a gondozott 551 SLE-s betegből 144 (26,1 %) esetben alakult ki LN. Vesebiopszia a betegek 81,2%-ban történt. A betegek 90%-a nő volt, átlagéletkor a vesebiopszia elvégzésekor: 31,9 év volt. A LN az SLE diagnózisát követően 3-4 évvel jelentkezett. A betegek 38,8%-nak diffúz proliferatív LN volt. A szérum IL-1, IL-2 (p<0.05), IL-6, IL-13 és IFN-γ (p<0.001) szintek szignifikánsan magasabbak voltak a lupus nephritises betegekben, a veseérintettség nélküli betegekhez és a kontroll csoporthoz viszonyítva. Az aktív SLE-s betegek szérum IL-1Ra szintje szignifikánsan magasabb volt a többi csoporthoz viszonyítva (p<0.001). Következtetések: A LN-es betegek szérum IL-6 koncentrációja szignifikánsan magasabb volt, a veseérintettség nélküli betegekhez képest, amely az IL-6 lehetséges biomarker szerepét erősíti LN-ben. A lupus nephrtitises betegekben észlelt alacsonyabb szérum IL-1Ra szint előrejelzi az SLE-s betegek veseérintettségét.
Introduction: Systemic lupus erythematosus (SLE) is a chronic, relapsing, polysystemic autoimmune disease with various clinical signs. Lupus nephritis (LN) is one the most serious complications of the disease. Classical parameters as proteinuria, antibodies (aDNA, antinucleosome) are not sensitive and specific in prediction renal flares and do not distinguish between activity and chronicity. Over the last few years there has been a growing interest in searching novel biomarkers, which could predict future renal flares. Objective: My goal was to find out the renal involvement of a large cohort of SLE patients treated by the 3rd Department of Internal Medicine, to find out the correlation between the activity of LN and classical laboratory parameters (serum complement levels, anti-double dezoxyribonucleic acid /DNA/ level), to compare serum and urinary cytokine levels of patients with and without renal involvement, to find out the difference between interleukin 1-receptor antagonist (IL-1Ra) level, as new biomarker in patients with and without LN. Patients and methods: Records of 551 patients treated with SLE were analyzed, complement levels were determined by nephelometry, antibody and cytokine levels were measured by ELISA, IL-1Ra levels by Fluorokine MAP cytokine multiplex kits designed for Luminex 100TM analyzer using analyte-specific antibodies. All statistical analyses were carried out using SPSS program, Version 13.0. Results: Lupus nephritis was developed in 144 (26.1 %) of 551 SLE patients followed between 1974 and 2004. 81.2% of LN patients had kidney biopsy. 90% of patients were women, the mean age at the time of renal biopsy was 31.9 years. Occurrence of LN was 3-4 years after the onset of SLE. 38.8% of patients had diffuse proliferative LN. Serum IL-1, IL-2 (both p<0.05), IL-6, IL-13 and IFN-γ (p<0.001) levels were significantly higher in lupus nephritis patients, as compared to patients with SLE without renal involvement and healthy controls. Patients with active SLE had the highest IL-1Ra level and the difference was significant as compared to all other groups and controls (p<0.001). Conclusions: Serum IL-6 concentration of patients with lupus nephritis was significantly higher, which could confirm the role of IL-6 as a biomarker in lupus nephritis. Lower level of serum IL-1Ra could predict renal involvement in SLE patients.