A pedagógusok pályán maradását sokféle tényező befolyásolja. A szakirodalomban számos írás hangsúlyozza az egyéni tényezők mellett a lelki és társadalmi eredetű okokat. A lelki okokat az életkori sajátosságokra lehet vonatkoztatni, illetve a munkahely által teremtett viszonyokra is. A társadalmi megítélés kérdése fontos lehet a kezdő pedagógusok számára, amely egyaránt meghatározhatja a pályával kapcsolatos gondolkodásukat, illetve az eltökéltségüket. Az egyetemen kapott elméleti tudás gyakorlatban való alkalmazása a hallgatók számára fontos lenne. A gyakorlaton találkoznak először a diákokkal, és az iskolai környezettel, megismerkednek a tanári pálya szépségeivel és a nehézségeivel. Ez az időszak a későbbi pályakezdés fontos szakasza, hiszen az első tapasztalatok meghatározhatják a motivációt. A mentortanár által nyújtott támogatásnak és mintának kiemelt jelentősége lehet a leendő pedagógusok oktatásában. Nagyon összetett, és számos kompetenciát igénylő feladat, de ha a hallgatót tudja jól irányítani, valamint emberileg is támogatja, segíti, vagy akár példát mutat neki, akkor mindenképpen hatást gyakorolhat a pályaelhagyásra is. Dolgozatomban a szakirodalom alapján a korai pályaelhagyásnak három tényezőjét emeltem ki, a motivációvesztést, az intraperszonális tényezőket és a pálya presztízsének csökkenést. Véleményem szerint kritikus pontot jelenthet a hallgatók motiváltsága, a pálya presztízse, a társadalmi és az anyagi megbecsülés. Célom, hogy kiderüljön valóban ezek az okok vezetnek-e a korai pályaelhagyáshoz. Kutatásom során a pályakezdés előtt álló, mentorált tanárszakos hallgatók körében vizsgáltam a korai pályaelhagyás rizikóját és faktorait, melyhez félig strukturált interjút alkalmaztam, s összesen hat fővel történt adatfelvétel.