A magyar gazdaságban egyszerre van jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány. Vizsgálódásom az oktatási intézményt választó diákok motivációira, a családi körülményeikre és az oktatásban való részvételük megítélésére, a diákok jövőképére és a szakmával kapcsolatos terveikre fókuszál. Vizsgálom, hogy milyen célcsoportban kell keresnünk a szakmunkástanulói utánpótlást, hogyan kell szervezni a pályaválasztási programokat, milyen eszközökkel mutassuk be a szakmát, hogy az felkeltse a fiatalok érdeklődését és hogy mit várnak el a tanulók a szakképző intézménytől és a gyakorlati képzőhelyektől. A szakképzés átalakítása minden iskolatípusnál jelentős tartalmi és módszertani változást hozott. A tervek szerint a technikum lenne a felsőoktatás „előszobája”. Ez azt igényli, hogy a technikumoknak együtt kell működnie az egyetemekkel, közösen kell kidolgozniuk a szakmai tartalmakat. Az új szakképzési struktúra azonban nemcsak arra épít, hogy híd lehessen az egyetemek és a középiskolák között, hanem ugyanilyen erős kapcsolatot kíván fenntartani a gazdálkodókkal is. A duális képzés lényege ugyanis az, hogy a gyakorlat a diákok számára már ne iskolai körülmények között, hanem a munkahelyeken történjen.