Manapság gyakorta találkozhatunk a természetesnél kyphoticusabb thoracalis régióval, akár a fiatalabb korosztályban is. A fokozott háti kyhosis mögött számos ok állhat; eredete szerint két csoportra osszuk: strukturális- és funkcionális kyphosisra. Míg előbbi a csontszerkezet elváltozása miatt alakul ki, addig a második csoportba tartozó személyek esetében az elváltozás izomtani alapokon nyugszik, így az könnyebben korrigálható. A strukturális elváltozás főként a Scheuermann-kór nevű betegségre vezethető vissza. A fokozott háti kyphosis összefüggést mutat a rendellenes lapockaállással, mely kórképet scapularis dyskinesisnek nevezünk, ami egy általános megnevezés a scapula fiziológiás statikus vagy dinamikus helyzetében, illetve a scapulo-humeralis mozgások kivitelezésekor megfigyelhető patológiás módosulásra. A scapula mozgásainak kontrollja, fiziológiás pozíciója is változik ebben a kórképben, illetve előfordulhat a scapulo-humeralis ritmus dysfunctiója is. Diplomadolgozatom célja volt a lapocka mozgásának és állásának vizsgálata a fokozott háti kyphosis két különböző csoportjának esetében, illetve az ezek közötti összefüggések kutatása, statisztikai kimutatása. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a két problémakör milyen hasonlóságokat és különbségeket mutat a scapula állását tekintve. Vizsgáltuk a scapula állását, annak különböző helyeken mért távolságát a gerinctől, illetve a mm. rhomboidei és a scapula stabilizáló izmok izomerejét több karhelyzetekben. A gerinc vonatkozásában mértük a görbületek jellegét (statikus vagy dinamikus) és a lumbális illetve a thoracalis szakasz flexiójának mértékét is. Felmértük továbbá az ujj-talaj és fal-occiput távolságát és a mellkas kitérésének mértékét is. A vizsgálatok során összesen húsz thoracalis kyphosissal rendelkező személyt mértünk fel, két csoportra bontva, melyek közötti különbséget a kyphosis jellege (strukturális vagy funkcionális) határozta meg. Mindkét csoportban egyaránt 10-10 fő került felmérésre, azonos tesztek elvégzésével. A felmérések mindegyike objektív jellegű volt. A fizikális vizsgálatok során mért eredményeink fényében arra a következtetésre jutottunk, hogy a scapularis dyskinesis jellege, mértéke és jelenléte, illetve a kyphosis típusa (strukturális vagy funkcionális) között nincs kapcsolat. A két csoport között nem találtunk szignifikáns különbséget bilaterális lapocka távolságkülönbségre vonatkozóan sem.