A mezőgazdasági környezetben élő apróvadfajok esetében drasztikus állománycsökkenésnek vagyunk tanúi az elmúlt 35 évben. A természet közeli mezőgazdálkodás idején magas volt a szegély élőhelyek (ökotonok) hossza, a flóra és a fauna faji sokfélesége (diverzitása), amely a táplálékhálózatok kapcsolatrendszerén keresztül a mezei ökológiai rendszereknek magas stabilitást biztosított. Az intenzív mezőgazdálkodás bevezetése az agrár-ökoszisztémák leegyszerűsödéséhez, ennek okán annak labilitásához vezetett. A leírt probléma, a Hajdúszoboszló környéki mezőgazdasági, vadászati területeken szintén jelenlévő, gondot okozva gazdálkodóknak és vadászoknak egyaránt. A 60-as, 70-es években még jelentős volt az apróvad állomány, hiszen az 50 fő körül lévő tagság évente 3-500 nyulat lőtt, illetve adott le, továbbá 250-300 fácánkakast, 150-200 foglyot és számtalan vízi vadat zsákmányolt. A társaság megpróbálkozott a fácán nevelés két módjával is, azonban a szakszerűség hiánya, az élőhelyfejlesztés elmaradása, a pénzeszközök hiánya, az emberi gyarlósága és a nem kielégítő predátor-gazdálkodás súlyos veszteséget okozott. A jó minőségű földek intenzív mezőgazdasági használata, a nyár végi, őszi hónapokra jelentősen lecsökkenti a mezei nyúlnak mind a táplálékforrását, mind a pihenőhelyét. A még fiatal állomány táplálék hiányában elpusztul, legyengülve prédává, vagy betegségek áldozatává válik, ami beszűkíti a vadászható mennyiséget és annak idejét is. A vízivad hasznosításánál objektív és szubjektív problémák is felmerülnek, azonban itt is reális esélye van a jobb feltételek megteremtésének. A terepen végzett mérések és a tanultak szerint elkészített elemzések alátámasztják, hogy a jövő elképzeléseinek megfogalmazásakor megállapítható: az apróvad-gazdálkodást nem lehet úgy folytatni, ahogy az korábban történt, mivel az általános társadalmi-gazdasági környezet, s a szakszerűség, a megváltozott helyzetben új szemléletet és a korábbitól eltérő megoldásokat kíván. Apróvad-gazdálkodásunkat alapvetően a természetes populációkra és azoknak természetes környezetben való tenyésztésére kell alapoznunk, amihez meg kell nyerni a gazdálkodók támogatását és biztosítani a szakszerűséget. Az élőhely-gazdálkodás magában foglalja a szaporodó- és táplálkozó helyek növelését, a predátor állományok – mindenkori törvények keretei közötti-, alacsony szinten tartását és a nyugalom biztosítását. Ez az élőhely-gazdálkodási munka szükségszerű alapja, mely nélkül pedig nincs fenntartható vadászat.