A társadalomba való beilleszkedés elsődleges színtere a család, s a másodlagos szocializációs színtér az iskola. Az oktatásszociológia nézőpontjából vizsgálva, a család és az iskola intézményének találkozása az említett szocializációs színterek kereszteződését jelenti (Kozma, 2001; idézi Bacskai, 2020). Joyce Epstein már az 1980-as években foglalkozott a szülők elkötelezettségével, s ennek módszertani fejlesztésével (Epstein, 1986; Epstein, 1987). Pusztai (2020) szerint a szülői tevékenység sokrétű fogalomként értelmezhető, jellemzően a szülő-gyermek közötti kölcsönös viszonyra utal. A kutatók ezt a nevelői erőforrást főként a gyermek iskolai előrehaladásának, otthoni tanulásának nézőpontjából vizsgálják, s ezáltal a szülő az iskolában zajló munka külső támogatójaként lép fel. Jelen kutatásban a nevelőszülők és az iskola közötti együttműködés sajátos jellemzőire fókuszálunk, s a gyermekvédelem és a köznevelés metszetében vizsgáljuk a nevelőszülői bevonódás jellemzőit, a nevelőszülők és a pedagógusok közötti partneri kapcsolat támogató és akadályozó tényezőit. Az utóbbi időben megnövekedett a nevelőszülői ellátással foglalkozó kutatások száma (Erdei, 2019; Rácz, 2021), ugyanakkor a nevelőszülők és a pedagógusok közötti kapcsolattartás továbbra is kevésbé kutatott területnek számít Magyarországon. Kvalitatív kutatásunk újszerűsége abban rejlik, hogy a család-iskola relációja szempontjából egy speciális, ritkán vizsgált szülőcsoporttal foglalkozunk Hajdú-Bihar vármegyében, s az elemzés második szakaszában a pedagógusi narratívák is feltárásra kerülnek. Az alapvető kutatási kérdéseink a következők: (1) Hogyan jellemezhető a nevelőszülős családok és az iskola kapcsolata? (2) Milyen formában valósul meg a nevelőszülők és pedagógusok közötti kapcsolattartás és együttműködés? (3) Milyen tényezők támogatják vagy gátolják a partneri kapcsolat kiépítését a nevelőszülők és a pedagógusok között? A fókuszcsoportos adatfelvételek félig strukturált interjúvázlatok alapján készültek. A kutatás résztvevői nevelőszülők (N=15) és pedagógusok (N=10). Az interjúk kódolását és elemzését az Atlas.ti szoftver segítette. Az eredményeink között szerepel, hogy összességében véve rendszeres, napi szintű, főként személyes jellegű a kapcsolattartás a nevelőszülők és a pedagógusok között. Támogató tényezőként megjelent a pedagógus toleráns, a speciális nevelési helyzetet figyelembe vevő attitűdje. Azonban számos olyan esetről is beszámoltak a nevelőszülők, amikor a pedagógusok részéről negatív fogadtatásban részesültek. A felek közötti együttműködés elősegítése érdekében a pedagógusok igényt tartanának továbbképzésre (nevelőszülői családok, nevelőszülő-iskola kollaboráció), s hasznosnak vélnék a folyamatos jellegű szupervízió alkalmazását.