Ezen tanulmányomban igyekeztem objektív képet adni a Katolikus Egyház formálódásáról, a történelem folyamán kialakult nézeteiről és a róla kialakított véleményekről. Tehát végső soron a „Quo vadis, Domine?” kérdésre próbáltam megkeresni a válaszokat, mert véleményem szerint nem csak egy létezik ezekből. Azonban ha végig tekintjük, a történelmét az egyértelműen kiviláglik, hogy az ecclesia nem csak szent, mert Jézus Krisztus alapította, hanem bűnös is, mert emberek alkotják, akik számára hol fontosabb, hol kevésbé fontosabb szerepet kapott a tényleges értékek közvetítése. Ezt a pápai tiara szemléleti leginkább, hiszen az első része a küzdő, militáns egyházat jelképezi, a második a vezeklőt, a harmadik pedig a dicsőséges mennybélit. A dolgozat igyekszik kidomborítani, hogy a lateráni egyezmény a ma is létező Katolikus Egyház egyik legfontosabb XX. századi dokumentuma. Ami bár területileg nem állítja vissza az egykori Pápai Államét, azonban ez a kicsiny enklávé bebizonyította, hogy az egyház még így mint fontos szereplő képes a nemzetközi színtéren fellépni. Az egyezményben lévő financiális megállapodás pedig az új városállamnak megfelelő pénzügyi hátteret biztosított, így mindezzel együtt megszűnt a közel 60 évig tartó függő helyzet, amit ezen periódus alatt a szentatyák sérelmeztek. Az egyértelműen kiderül, hogy az egyház mindig történelemformáló erővel bírt, bír és bírni fog, ez akár tetszik az államoknak akár nem. A pápák nem csak világi hatalmat képviselnek, hanem mindenek előtt, mint Krisztus földi helytartói elsősorban a legfőbb pásztorai egyházuknak, és ezáltal több százmillió hívet vezetnek szerte a világon.