Szakdolgozatomban az "ötvenes évek" politikájának és művészetének kapcsolatát vizsgálom. Először kitérek a korszak ideológiájára, a szocialista realizmus általános jellemzőire, majd a szocreál alkotások néhány darabját vizsgálom meg, felsorakoztatva a tömeg-, egyén- és csoportábrázolásokat, valamint a nők ábrázolását. Említést teszek a propagandáról és agitációról, hiszen ezek a fogalmak szerves részét képezik az egész Rákosi-korszaknak. Dolgozatom célja, hogy bemutassam, a szocreál irányzat munkái és felfogása tulajdonképpen nevelőeszközként funkcionálnak.