A kromát-kezelés hatása a Spirodela polyrrhiza két ökotípusának növekedésére és antocián-felhalmozására
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
A króm (VI), mint az egyik legnagyobb mennyiségben környezetbe kerülő toxikus nehézfém, élő szervezetekre gyakorolt hatásainak feltárása az érdeklődés középpontjába került. Az ökotoxikológiai munkákban a magasabb rendű vízinövények közül legelterjedtebben a békalencse-fajokat alkalmazzák teszt-szervezetként. A békalencse-féléknél, elterjedtségüknek köszönhetően fajon belül is többféle ökotípus alakulhat ki, melyek különböző tulajdonságaikban többé-kevésbé eltérhetnek. Vizsgálataink során a S. polyrrhiza két ökotípusának a króm (VI)-toleranciáját hasonlítottuk össze. A DE TTK Növénytani Tanszéken fenntartott ökotípusok axenikus tenyészeteit növekedési tesztekben vizsgáltuk. A két ökotípus különbözik az antocián-felhalmozó képességében. A dolgozat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, a S. polyrrhiza fenti két ökotípusa esetében tapasztalható-e különbség a króm (VI) növekedést gátló hatásának az erősségében. További célunk volt az antocián-akkumuláció Cr (VI)-toleranciában játszott esetleges szerepének vizsgálata, illetve az antocián-akkumuláció ökotoxikológiai paraméterként való alkalmazhatóságának tanulmányozása. Eredményeink alapján a lassabb növekedésű, antociánt nagyobb mértékben felhalmozó, krómterhelt területről származó kunszentmártoni ökotípus (KSz) a vizsgált króm (VI)-koncentráció-tartományon belül az alacsonyabb koncentrációk esetén kisebb érzékenységet mutatott a króm (VI)-kezelésekkel szemben, mint a gyorsabb növekedésű kis-balatoni ökotípus (KB). A növények antocián-tartalma mindkét ökotípus esetében jelentősen nőtt a króm (VI)-kezelések hatására. Ezt az emelkedést mind a spektrofotometriás mérések, mind a növények abaxiális felszínéről készült digitális képek elemzése alátámasztotta. Az antocián-felhalmozás mértéke az alkalmazott króm (VI)-koncentrációkkal arányosan emelkedett. Az eredmények egyértelműen mutatják, hogy a faj antocián-akkumulációja a nehézfém-stressz biomarkereként jól felhasználható. Az antociánok egyik feltételezett funkciója az oxidatív stressz elleni védelem. A növekedési tesztek eredményei és a kétféle ökotípus eltérő antocián-felhalmozó képessége alapján nem zárható ki ez a lehetőség, legalábbis az alacsonyabb króm (VI)-koncentrációk esetében. A nehézfém-tolerancia és az antociánok felhalmozása közti összefüggések feltárásához azonban további, részletesebb vizsgálatokat kezdtünk.