Absztrakt A befagyott váll (frozen shoulder-FS) egyik kezelési módszere a narcosisban történő ízületi bemozgatás. Ennek irodalmi megítélése nem egységes: egyesek elavult eljárásnak tartják, mások továbbra is eredményesen használják, és kiváló eredményekről számolnak be. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Ortopédiai és Traumatológiai Klinikáján, megfelelően szelektált betegcsoportban, mai napig alkalmazzuk ezt a semi-invazív kezelési módszert primer befagyott váll eseteiben. Tanulmányunk az intézetben 2015. január 1-jétől 2025. július 31-ig primer adhezív capsulitis esetén elvégzett bemozgatások eredményeit dolgozza fel. Az előre meghatározott beválogatási kritériumnak 43 beteg (44 váll) felelt meg, ezek között 27 nő (28 váll) és 16 férfi. Átlagéletkoruk 55,95 év volt. Munkánk során retrospektív és prospektív elemzést is végeztünk. A retrospektív ágban a vizsgálati periódus előtt kezelt betegek bemozgatáson átesett vállát az ellenoldali ép vállához hasonlítottuk. A kutatási szak alatt (2024.12.01.-2025.07.31.) történt beavatkozásoknál a bemozgatás előtti funkcionális állapot került összehasonlításra a beavatkozás után legalább 6-12 hónappal végzett kontrollvizsgálatával. Ezáltal az utánkövetési idő a prospektív vizsgálatban átlagosan 8,7 hónap, a retrospektív vizsgálatban pedig 54,9 hónap volt. A betegek korábbi adatait az UD MED rendszerből nyertük ki, a jelen funkcionális állapotot pedig fizikális vizsgálattal és Oxford Shoulder Score (OSS), valamint Constant-Murley Score (CMS) felvételével értékeltük. A retrospektív csoportot két részre osztva is elemeztük annak függvényében, hogy a bemozgatással egyidejűleg történt-e arthroscopos tokfelszabadítás (ACR). A vizsgálat során kapott funkcionális score értékek normál eloszlását Shapiro-Wilk teszttel elemeztük, majd ennek függvényében páros t-próbát vagy Wilcoxon-féle előjeles rangpróbával validáltuk. Kiszámoltuk az effektusméretet és 95%-os konfidencia intervallumot is. Mind a 44 vállra kiterjedt vizsgálat során a kapott OSS és CMS pontszámokat osztályozási kategóriákba soroltuk, amely során 77% (OSS) és 66% (CMS) kiváló vagy jó eredményt mutatott. Ugyanebben a csoportban elemeztük a CMS objektív változóit, amely során szignifikáns javulást figyeltünk meg postoperatívan, a műtét előtthöz képest. A prospektív vizsgálatban mind az OSS, mind a CMS-ban szignifikáns javulás volt megfigyelhető a műtét előtthöz képest. A retrospektív vizsgálat során az érintett váll szignifikánsan elmaradt mindkét kimeneteli változóban az ellenoldali ép vállhoz képest. Az ACR csoport szignifikánsan elmaradt az ellenoldaltól, míg a nem ACR csoportban nem volt megfigyelhető ez a különbség. A beavatkozásnak tulajdonítható major szövődmény nem fordult elő.