Dolgozatom céljául tűztem ki az apák pszichopátiás vonásainak és nevelési stílusának, valamit a köztük fennálló lehetséges kapcsolatok vizsgálatát. Elvárásaimat a vonatkozó fejlődéslélektani, személyiségpszichológiai elméletek és irodalmak, valamint korábbi kutatások eredmények alapján fogalmaztam meg. Szoros összefüggést vártam az apák nevelési stílusa és fiú gyermekük pszichopátiás vonásainak megléte között, valamint az apák pszichopátiás vonásai és nevelési stílusa között. Továbbá feltételeztem, hogy az apák nevelési stílusának kialakulásában meghatározó jelentőségű az, ahogyan az édesapjuk nevelte őket.
A vizsgált személyek (N=79) a demográfiai kérdőív mellett három kérdőívet töltöttek ki, melyek célja a pszichopátiás vonásaiknak feltérképezése, édesapjuk nevelési stílusának (tekintélyelvű, irányító, engedékeny) és saját nevelési stílusuknak (korlátozó, gondoskodó) a megállapítása volt.
Eredményeim alapján elmondható, hogy egy apa tekintélyelvű és irányító nevelési stílusa és felnőtt, fiú gyermekének pszichopátiás vonásai között szignifikáns kapcsolat van. Míg a tekintélyelvű nevelési stílusnál erősebben feltételezhető, addig az irányító nevelési stílus mellett kevésbé feltételezhető pszichopátiás vonások megléte. Továbbá elmondható, hogy a magasabb pszichopátiás vonásokkal rendelkező apákra inkább jellemző a korlátozó és kevésbé a gondoskodó nevelési stílus. Apák nevelési stílusainak összevetését illetően kiderült, hogy az irányító és a gondoskodó nevelési stílusok jó eséllyel együtt járnak, míg a tekintélyelvű és engedékeny, valamint a gondoskodó stílusok között nincs kapcsolat. Egyik apai nevelési stílus (engedékeny, irányító vagy tekintélyelvű) sem áll kapcsolatban felnőtt fiú gyermekének korlátozó nevelési stílusával.