A növények szervesanyagbeépülését, ezáltal pedig a szárazanyag-, valamint termésprodukciót számos külső stressztényező önálló és együttes hatása képes befolyásolni. A szántóföldi növények esetében ezen környezeti faktorok közül a tápanyagellátottság, mint az egyik fő abiotikus stresszhatás jelentős mértékben képes meghatározni a fotoszintézis hatékonyságát, vagyis a szervesanyag képzésének alapját jelentő folyamatot. A kutatásom célja a kukorica (Zea mays L.) modellnövény vizsgálatán keresztül annak főbb fiziológiai folyamatainak pontosabb megértése, a fotoszintézis vizsgálatán keresztül. Ehhez a klorofill, mint a fotoszintézis egyik fő alkotóelemének a relatív mennyiségi vizsgálatát végeztem el és hasonlítottam össze a termésparaméterekkel. A kísérlet során végzett méréseket a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén beállított trágyázási tartamkísérletben végeztem. A kísérletben 3 eltérő tápanyagellátottsági szintet hasonlítottam össze, az alábbiak szerint: N0: kontroll; N1: 120 kg ha-1 N+PK; N2: 300 kg ha-1 N+PK). A kutatás során a méréseimet a 2020 és 2021-es években végeztem, ezáltal összehasonlítva két eltérő évjárat időjárási adottságait. A vizsgálat során 6 különböző érésidejű kukorica genotípus értékelését végeztem el, a növények főbb fenofázisaiban (V4, V8, V12 és R3). A kutatás eredményei alapján igazoltam a relatív klorofilltartalom szignifikáns emelkedését a növekvő nitrogénellátottság hatására.. A vizsgálataim eredményei alapján megállapítottam, hogy a mért növényfiziológiai paraméterek által jól detektálható akár a kismértékű, ellenben a termésmennyiséget már csökkentő nitrogénhiány. Az alkalmazott komplex mérési módszer megfelelő terepi szenzorálási lehetőséget jelent a tápanyagellátottság termőhely- és hibridspecifikus optimalizálására, ezáltal pedig a túltrágyázás környezetterhelésének csökkentésére.