Amikor egy pár tudatosan vállal gyermeket rendszerint alaposan felkészülnek, tájékozódnak a fogantatás elősegítéséről, a magzatvédő vitaminok szerepéről, a terhességi alatti vizsgálatok fontosságáról és a szülés körüli kérdésekről. Utánajárnak a szükséges bútoroknak, ruházatnak, textíliáknak, kiegészítőknek, de itt mintha megtorpannának az előkészületek és az újszülött, a csecsemő táplálása, a szoptatás kérdése kicsit háttérbe szorulna, hiszen annyira távolinak tűnhet még. Talán nem eléggé köztudott ma sem, dacára a ránk zúduló rengeteg információnak, hogy mekkora érték a szoptatás, az anyatej a gyermek egészséges testi, lelki fejlődése szempontjából. Mennyire a legegyszerűbb és legnagyszerűbb táplálékforrás az élet első szakaszában. A valóban nagyon korszerű tápszerek sem pótolhatják az anyatej minden értékes tulajdonságát. Az anyatej egy olyan értékes, semmivel sem pótolható táplálék, amelynek megadása az egyik legfontosabb kérdés egy csecsemő pillanatnyi és későbbi egészségi állapota szempontjából. Guóth-Gumberger, Hormann (2002) könyvükben felsorakoztatják a szoptatás előnyeit, életre szóló ajándékként hivatkoznak rá. Munkájukban kiemelik, hogy a szoptatás jóval több, mint a kisbaba alapvető fizikai szükségletének, a táplálkozásnak a kielégítése. A szoptatás nagymértékben segíti a korai kötődés kialakulását, pozitívan hat a csecsemő pszichés fejlődésére, a szoptató édesanyák rendszerint hamarabb megértik kisbabájuk jelzéseit, ezáltal könnyebben és gyorsabban hangolódik össze az anya és a baba. Mivel az édesanya könnyebben tud reagálni csecsemője jelzéseire a baba is nyugodtabb lesz, ami az anya önbizalmát is megerősíti, csökkenti a kezdeti szorongását így hatva pozitív körforgásban egymásra. A gyermekágyi depresszió ellen is védő hatású lehet (Guóth-Gumberger, Hormann [2002]). Fenti előnyök természetesen nem feltétlenül egzaktak, vagy metrikusan mérhetőek, azonban meggyőződésem, hogy a sikeres szoptatáshoz legnagyobb mértékben az a hit vezet, amikor az édesanya bízik önmagában és természetes ösztöneiben. „Az anyák 98%-a biológiai szempontból képes szoptatni a gyermekét, ha ez nem így lenne, kihalt volna az emberiség.”- mondta Dr. Kovács Judit, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ gyermekgyógyász, neonatológus adjunktusa, akivel szakdolgozatom elkészítéséhez személyesen beszélgettem és segítséget adott a megfelelő szakirodalom kiválasztásához. Témaválasztásom személyes indíttatáson is alapul, mindkét gyermekemet a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Szülészeti- és Nőgyógyászati Klinikáján szültem, amely 1992-ben, Európában elsőként nyerte el a WHO-UNICEF1 bababarát minősítését. Ennek a szigorú kritérium rendszernek – melyet a későbbiekben kívánok ismertetni – kíván megfelelni ma is az intézmény. Feltételezésem szerint ez a szemléletmód nagyban elősegítette, hogy mindkét gyermekemet sikeresen tudtam szoptatni. Tapasztalataim szerint rengeteg tévhit, hamis információ, elavult nézet kapcsolódik ma is a szoptatáshoz, amelyek gyakran gátolják meg átmenetileg vagy véglegesen a sikeres szoptatást. A témaválasztásom kapcsán kötetlen beszélgetéseket kezdeményeztem a környezetemben élő kisgyermekes édesanyákkal, hogy milyen gondolataik, kételyeik voltak a szoptatással kapcsolatban. Néhány gyakran elhangzott mondat ezekből a beszélgetésekből: „Engem sem tudott szoptatni az anyám, nekem sem fog menni!” „Kis mellem van, nem lesz elég a tejem!” „Befelé forduló mellbimbóm van, ezzel nem lehet szoptatni!” „Császármetszés után kicsi az esélye, hogy tudjak szoptatni!” Sajnos sok hasonló mondat száll szájról-szájra, melyeket hallanak az anyák és előfordulhat, hogy ezek a gondolatok nagy eséllyel csökkentik a szoptatás sikerességét. Továbbá Dr. Kovács Judit adjunktus szerint, az egészséges, normál tempóban gyarapodó csecsemők gyakran teljesen indokolatlanul kapnak tápszeres pótlást, részben nem helytálló információk, elavult növekedési görbék, alaptalan anyai aggodalmak miatt. A pótlások száma, mennyisége pedig sokszor ördögi körként hatva csökkenti a szoptatások gyakoriságát, majd annak teljes elmaradásához vezethet. 1 World Health Organization-United Nations International Children’s Emergency Fund Szakdolgozatomban szeretném a szoptatás anatómiai, élettani hátterét, az anyatej összetételét röviden ismertetni. Számba venni a szoptatás előnyös testi-lelki hatásait. Bemutatni a WHO-UNICEF általi bababarát minősítés szempont rendszerét. Összefoglalni, milyen nehézségek, problémák merülhetnek fel a szoptatás során. Kérdőíves kutatásomban válaszokat szeretnék kapni az édesanyáktól, hogy milyen szemlélet uralkodott az intézményben a szoptatással kapcsolatban, ahol kisbabájukat világra hozták. A kórházi időszak alatt pedig, milyen nehézségekkel találkoztak, kaptak-e ezekben hathatós segítséget. Bár csupán néhány kórház rendelkezik bababarát minősítéssel, ha már ennek a szemléletnek néhány eleme megjelenik az intézményi gyakorlatban, ezek is pozitív hatással lehetnek a szoptatás sikerességére. Azt kívánom bizonyítani, hogy a bababarát szemlélet jegyében töltött kórházi napok és az a látásmód, amit ebből magáévá tud tenni egy anya, nagymértékben segítik a hosszú távú anyatejes táplálást.