A versfordító-költő munkája annak a gyermeknek a játékára emlékeztet - a hasonlat persze pontatlan -, aki cserepekre, kartonszeletekre darabolja szét az üveget, a papírt, hogy azután összerázza, új rendbe rázza a szilánkokat. Valahogy így bontja elemeire az eredeti verset a fordító, majd összerakja a maga nyelvén. Ami születik, ugyanaz, mint amiből létrejött - mégis merőben más. Akár a kaleidoszkóp cserepeiből kialakult alakzat.Versfordítás-irodalmunk költészetünkhöz méltóan gazdag. Ebből a káprázatos kincsesházból válogat ez a kötet, jellege szerint ez az első ilyen vállalkozás nálunk (bár efféle gyűjteménnyel talán más nyelven sem kísérleteztek).