Napjainkban az egészségügyi szolgáltatások, ellátások minőségének vizsgálata; az egészségügyi szolgáltatók felelősségre vonása igen gyakori, ezért is választottam ezt a szakdolgozatom témájának. Ennek gyakorlati megjelenése az orvosi műhibaperek: az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelősségének megállapítása, a sérelmet szenvedett félnek elégtétel adása mind a vagyoni, mind a nem vagyoni hátrányok miatt. Igyekszem bemutatni, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) hatálybalépésével a sérelemdíj intézménye hogyan kezeli az egészségügyi tevékenységekből eredő károsodásokkal összefüggésben felmerülő polgári jogi jogvitákat. A rendszerváltás előtt csak elvétve lehetett találni ilyen pereket, azonban mára már egyre sűrűbben fordulnak elő ezek a bírói gyakorlatban. Ennek egyik az indoka, hogy az egészségügyi ellátórendszer átalakult; például az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) hatályba lépésével a beteg számára megnyílt a perlési lehetőség, az egészségügyi szolgáltatóval egyenrangú fél lett (megszűnt a kiszolgáltatott helyzete). Dolgozatom 3 nagy szerkezeti egység köré összpontosul. Elsőként a sérelemdíjat – és annak korábbi ’változatát’, a nem vagyoni kártérítést – fogom bemutatni. Fontosnak tartom ennek részletes ismertetését, mivel ez alapján lehet megállapítani az egészségügyi szolgáltató felelősségét is, mely után megállapítható a kártérítés és a sérelemdíj. A második nagy részt az egészségügyi szolgáltatókra vonatkozó, konkrét szabályok teszik ki: a sérelemdíj megjelenése az egészségügy területén, az egészségügyben résztvevők közötti viszony, felelősségi feltételek és egyéb a témámhoz kapcsolódó információk. Végezetül pedig az egészségügyi szolgáltatók felelősségre vonását és az általuk (esetlegesen) fizetett sérelemdíj gyakorlati megjelenését mutatom be konkrét bírósági eseteken keresztül (az ügyeket viszonylag részletesen ismertetem, a jobb megérthetőség és átláthatóság miatt).