Napjainkban egyre gyakoribbak azon malignus és benignus kórképek, melyek során számos antireszorptív, vagy antiangiogén hatással bíró készítményt alkalmaznak, hogy csökkentsék a csontot érintő szövődményeket. A kezelés mellékhatásaként spontán, vagy invazív szájüregi beavatkozás hatására állcsontnekrózis alakulhat ki. A betegség kialakulása nagymértékben ronthatja a betegek életminőségét és belesodorhatja őket egy akár fatális kimenetelű szepszisbe. Egyéb szövődményként állcsontfraktúra, extraoralis fisztula, illetve oroantralis, vagy oronasalis kommunikáció jelentkezhet. A gyógyszer indukált állcsontnekrózis megjelenésében nagy szerepet tulajdonítanak a fogászati beavatkozásoknak. Kérdés azonban, hogy az invazív fogászati tevékenység, vagy a következtében kialakuló fertőzés a kulcsfontosságú a MRONJ kialakulásában. Mivel a gyulladás és infekció a MRONJ etiopatogenezisében fontos tényező, manapság a mikrobiológiának egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak. Diplomamunkámban szeretnék egy általános áttekintést adni a gyógyszer indukált állcsontnekrózisról. Célom, hogy a hazai és nemzetközi szakirodalom alapján átfogó képet nyújtsak a gyógyszer indukált állcsontnekrózis patofiziológiájáról, a kockázati tényezőkről, a kialakulásban szerepet játszó lokális faktorokról, a terápiáról és a mikrobiológia fontosságáról.