Eltérő táplálkozású halfajok egynyaras (0+) egyedeinek fémakkumulációs vizsgálata

A tétel rövid nézete
dc.contributor.advisorAntal, László
dc.contributor.authorNyeste, Krisztián József
dc.contributor.departmentDE--Természettudományi és Technológiai Kar--Biológiai és Ökológiai Intézethu_HU
dc.date.accessioned2016-05-05T11:08:39Z
dc.date.available2016-05-05T11:08:39Z
dc.date.created2016-05-04
dc.description.abstractHárom évtizede a Szamos még az egyik legszennyezettebb folyónk volt. Napjainkra sokat javult a helyzet, de kisebb-nagyobb ipari és bányászati eredetű szennyezések jelenleg is érik. A nem biodegradábilis nehézfémek a vízi táplálkozási hálózatokban fontos szerepet játszó halak szervezetében jelentős mennyiségben képesek akkumulálódni. Ennek mértéke függ az adott elem kémiai tulajdonságaitól, illetve az adott halfaj ökológiai igényeitől, táplálkozásbeli és életmenet-sajátságaitól, továbbá az adott egyed korától, méretétől és fiziológiai állapotától. Vizsgálatunk során arra kerestünk választ, hogy a Szamos hazai szakaszán élő eltérő táplálkozású halfajok egynyaras egyedei között kimutathatóak-e különbségek az egyes fémek mennyisége alapján, továbbá milyen ezek aránya a vázizomszövetben, a kopoltyúban és a májban. A vizsgálatunkhoz szükséges halakat 2013 novemberében gyűjtöttük a Szamos csengeri szakaszán. Célfajaink a herbivor paduc (Chondrostoma nasus), az invertivor-bentivor márna (Barbus barbus) és az omnivor táplálkozási guildbe tartozó domolykó (Squalius cephalus) voltak. A fémtartalmat a laboratóriumi feltárást követően Agilient Technologies 4100 típusú, mikrohullámú plazma-atomemmisziós spektrométer (MP-AES) segítségével határoztuk meg. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a különböző fajok egynyaras egyedeinek a fémtartalma szignifikáns különbségeket nem mutat, azonban a mederfenéken táplálkozó fajok az üledék folyamatos felkeverése miatt nagyobb nehézfém-terhelésnek vannak kitéve, mint a vízközt élők. A makroelemek (Ca, Na, K, Mg) az élő szervezetben betöltött szerepüknek megfelelő eloszlást mutatták. Általánosságban igaz, hogy a nehézfémek (Fe, Cu, Mn, Zn, Pb) legnagyobb mennyiségben a májban halmozódnak fel. Egyes elemek (Sr, Mn, Zn) a kopoltyúban is nagyobb koncentrációban voltak jelen, ami alapján a folyó friss szennyeződésére lehet következtetni. Vizsgálataink igazolják, hogy a Szamosban élő halfajoknak már az egynyaras egyedeiben is mérhetőek olyan nehézfémek, melyek eredete egyértelműen az ipari és a bányászati tevékenységekhez köthető. A halak nehézfém-terheltségével tehát, amely humán-egészségügyi szempontból különösen problematikus, édesvízi fajok esetén is számolni kell.hu_HU
dc.description.correctorgj
dc.description.courseHidrobiológus MSchu_HU
dc.description.degreeMSc/MAhu_HU
dc.format.extent43hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/226458
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjectbioakkumulációhu_HU
dc.subjectdomolykóhu_HU
dc.subjectpaduchu_HU
dc.subjectmárnahu_HU
dc.subjectmikrohullámú plazma atomemissziós spektrometria (MP-AES)hu_HU
dc.subjectnehézfémekhu_HU
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Biológiai tudományokhu_HU
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Környezettudományokhu_HU
dc.titleEltérő táplálkozású halfajok egynyaras (0+) egyedeinek fémakkumulációs vizsgálatahu_HU
Fájlok
Gyűjtemények
Hallgatói dolgozatok (Természettudományi és Technológiai Kar)