A 20. század közepén új középfokú iskolatípus jelent meg Magyarországon. Az 1952-es zeneoktatási reform következtében az 1840-es évek óta Zenede néven működő zeneoktatási intézmények szervezeti struktúrája átalakult, s egy új, európai szinten is egyedülálló közoktatási intézménytípus jött létre (Kertész 2015, Hegyi 1996, S. Szabó 2019). A zeneművészeti szakiskolákban – a mai szakgimnáziumukban – a tanulóknak lehetőségük nyílt egy intézmény keretein belül elsajátítani a közismereti tárgyak mellett a zenei elméleti ismereteket, valamint a hangszeres játék és az éneklés művészetét is (Szűcs 2018, S. Szabó 2015). A sajátos iskolatípus sajátos zenei elméleti képzést kívánt meg, valamint az annak megfelelő, új tankönyvi háttér kialakítását. Igaz, már a 20. század elején is találhatunk rá példát, azonban a strukturális átalakítást követő időszakban sorra jelentek meg a hazai, magyar nyelvű harmóniatani, illetve formatani könyvek, háttérbe szorítva az eddigi, német tankönyveket. A jelenkor szakgimnáziumi zeneelmélet-tanárai hat tankönyvet használnak, amelyek a következők: Kesztler Lőrinc: Összhangzattan; Ligeti György: Klasszikus összhangzattan és A klasszikus harmóniarend; Frank Oszkár: Hangzó zeneelmélet; Győrffy István – Beischer-Matyó Tamás – Keresztes Nóra: Klasszikus összhangzattan; Gárdonyi Zsolt – Hubert Nordhoff: Összhang és tonalitás; Legánÿné Hegyi Erzsébet: Összhangzattan. A magyarországi középfokú zeneművészeti képzés feltérképezetlen terület éppúgy neveléstörténeti, mint zenepedagógiai szempontból, mind hazai, mind nemzetközi kutatások tekintetében. Kutatásunk aktualitását, valamint társadalmi és tudományos relevanciáját tehát az adja, hogy a magyarországi zeneművészeti középfokú képzés történetéről, strukturális átalakításairól, az azt formáló társadalmi, politikai és kulturális folyamatokról, valamint a képzés különböző oktatási rendszerekben kiadott tankönyveinek bemutatásáról néhány tanulmányon kívül eddig nem jelent meg átfogó munka. Jelentős a szakirodalmi hiány a zeneelmélet-oktatáshoz kapcsolódó, jelenleg használt tankönyvek elemzését, összehasonlítását illetően is. A magyarországi zeneművészeti képzés európai szinten is egyedülálló intézményrendszerének, valamint a zenei elméleti tárgyak oktatása történetének bemutatását követően kvantitatív és kvalitatív vizsgálatokat végeztünk. Saját szerkesztésű kérdőívet állítottunk össze, melynek segítségével feltérképeztük az ország zeneelmélet-tanárainak tankönyvhasználati szokásait. A tankönyvválasztási és -használati szokások mélyebb megértéséhez szükségesnek láttuk egy fókuszcsoportos interjú elkészítését is. Végezetül kialakítottunk egy, a zeneelmélet-tankönyvek összehasonlítására alkalmas szempontrendszert Dárdai (2002) korábbi kutatásait alapul véve, amely segítségével a fent említett tankönyvek makro- és mikrostrukturális összehasonlító elemzésére vállalkoztunk. Kérdőíves vizsgálatunk során az érintett tanári populáció 80%-át sikerült elérni. Az adatok kiértékelése után beigazolódott a feltételezés, miszerint hazánkban a fent említett hat zeneelmélet-tankönyv van jelen az iskolai gyakorlatban. Megállapítottuk, hogy Frank Oszkár munkája a leggyakrabban használt tankönyv, az előzetesen gyakorinak vélt Kesztler-könyvet a harmadik helyre szorította Győrffy tankönyve. Bizonyítást nyert, hogy az 50 év feletti tanárok leginkább Kesztler és Frank könyveit preferálja, továbbá az is, hogy leginkább a szakmai szempontok befolyásolják a tanárok tankönyvválasztását. Ugyanis a tankönyvválasztás során döntő szerepet játszik a korszerű tananyag, a megfelelő tartalom, a zenei szemelvények és gyakorlópéldák mennyisége és milyensége. Fókuszcsoportos vizsgálatunk nyomán kirajzolódott, hogy a megszokás, a praktikusság, a didaktikai szemlélet és az elérhetőség is kiemelten fontos szempont a zeneelmélet-tanárok tankönyvválasztása kapcsán, továbbá az is, hogy jóllehet van némi összefüggés a válaszadók felsőfokú oklevelét kibocsátó intézmény és a választott tankönyv között, azonban a kismintás vizsgálat alapján nem lehetséges az általánosítás. Tankönyvelemző munkák első – makrostrukturális – fázisában a tankönyvek felépítését, valamint nagyobb tematikus egységeit vizsgáltuk. Az általános terjedelemvizsgálatot követően, az egyes szakaszok mélyebb megismerésének érdekében tartalomelemzést is végeztünk, kimutatva az egyes tankönyvek erősségeit, esetleges gyenge pontjait. Mikrostrukturális elemzésünk előkészítése gyanánt kiválasztottuk a mellékdomináns akkordok családját mint mikrostrukturális tematikai egységet. Ezt követően került sor az adott tematikai egységek felépítésének, struktúraelemeinek, didaktikai apparátusának bemutatására és összevetésére. Vizsgáltuk még a tartalmi súlypontok kifejtettségét és a hozzájuk tartozó illusztrációk megjelenését is. Összehasonlító munkánk alapján megállapítható, hogy a ma használt középiskolai zeneelmélet-tankönyvek két, szemléletében markáns eltéréseket hordozó csoportja különböztethető meg. Az első az összhangzattant nem élő zenei közegben megközelítő, mechanikus gyakoroltatás alapú könyvek halmaza, erős német hatással. A másik csoport pedig a harmóniai ismeretek valós zenei közegben történő ismertetésére törekszik, többnyire ügyelve a harmóniai fordulatok előfordulásának sorrendjére és gyakoriságára is. Kutatásunk elsődleges célja, hogy munkák – elősorban a tankönyvek részletes ismertetése, felépítésük, tartalmuk bemutatása és összehasonlítása – eredményezze a tanárok körültekintő tankönyvválasztását, tankönyvhasználatának esetleges módosulását.

In the mid-20th century, a new type of secondary school emerged in Hungary. As a result of the 1952 music education reform, the institutional structure of music schools—known since the 1840s as "Zenede"—was transformed, giving rise to a new type of public educational institution that remains unique in Europe (Kertész 2015; Hegyi 1996; S. Szabó 2019). In these music secondary schools—predecessors of today’s vocational secondary schools (szakgimnázium)—students were able to study general academic subjects alongside music theory, instrumental performance, and vocal training within a single institutional framework (Szűcs 2018; S. Szabó 2015). This distinctive school model necessitated not only a specialized approach to music theory instruction but also the development of a corresponding, dedicated textbook infrastructure. Although examples of Hungarian-language music theory textbooks can already be found in the early 20th century, it was only following the institutional restructuring that a proliferation of Hungarian-language harmony and form theory books began to displace the previously dominant German textbooks. Currently, Hungarian vocational secondary school music theory teachers use six textbooks: Lőrinc Kesztler: Összhangzattan; György Ligeti: Klasszikus összhangzattan and A klasszikus harmóniarend; Oszkár Frank: Hangzó zeneelmélet; István Győrffy – Tamás Beischer-Matyó – Nóra Keresztes: Klasszikus összhangzattan; Zsolt Gárdonyi – Hubert Nordhoff: Összhang és tonalitás; Erzsébet Legánÿné Hegyi: Összhangzattan. Hungarian secondary-level music education remains largely unexplored from both a historical and a music pedagogical perspective, in domestic and international research alike. The timeliness and broader relevance—both societal and scholarly—of our investigation lies in the fact that, apart from a handful of studies, no comprehensive work has yet been published on the history of Hungarian music education at the secondary level, its structural transformations, the social, political, and cultural factors shaping it, or the textbooks used in its various educational systems. Moreover, a considerable gap exists in the literature concerning the analysis and comparison of currently used music theory textbooks. Following an overview of Hungary’s distinctive music education system—unique even by European standards—and the historical development of music theory instruction, we conducted both quantitative and qualitative research. We designed and administered a custom questionnaire to map the textbook usage habits of music theory teachers across the country. To gain deeper insights into textbook selection and usage practices, we also conducted a focus group interview. Based on Dárdai’s (2002) earlier work, we developed an analytical framework for textbook comparison, enabling us to carry out a macro- and microstructural comparative analysis of the six textbooks mentioned above. Our survey reached approximately 80% of the target teacher population. The evaluation of the data confirmed our initial assumption: the six aforementioned music theory textbooks are indeed the ones currently in use in Hungarian schools. Among them, Oszkár Frank’s textbook emerged as the most frequently used, while the Kesztler volume—previously assumed to be the most popular—ranked third, following the textbook by Győrffy and co-authors. It also became evident that teachers over the age of 50 most frequently use the works of Kesztler and Frank. Furthermore, the results confirmed that professional and pedagogical considerations are the primary factors influencing textbook choice. Indeed, curriculum relevance, pedagogical coherence, and the quantity and quality of musical excerpts and exercises play a decisive role in textbook selection. Our focus group study further revealed that factors such as familiarity, practicality, didactic orientation, and accessibility also significantly influence teachers’ textbook preferences. While some correlation can be observed between the institution that issued the respondent’s higher education diploma and their textbook selection, the small sample size prevents generalization. In the first – macrostructural – phase of our textbook analysis, we examined the overall structure and larger thematic units of each textbook. Following a general survey of scope and structure, we conducted content analysis to gain deeper insight into individual sections, identifying strengths and potential shortcomings. As preparation for the microstructural analysis, we selected the family of secondary dominant chords as a focal thematic unit. We then compared how the textbooks introduce and develop this content area, analyzing their structural elements, didactic tools, and the articulation of thematic emphases. We also assessed the visual presentation and illustration of key concepts. Based on our comparative analysis, we found that the currently used secondary-level music theory textbooks can be categorized into two groups with markedly different pedagogical approaches. One group comprises textbooks rooted in mechanical drill-oriented methodologies with strong German influences, treating harmony outside of real musical context. The other group prioritizes the presentation of harmonic concepts within authentic musical contexts, paying close attention to the logical order and frequency of harmonic patterns. The primary aim of our research is to support more informed textbook selection and usage among teachers by presenting a detailed comparative overview of the structure and content of music theory textbooks currently in use.