A citoszkeletális hálózat elemeinek szervezett szerkezete és összehangolt működése kulcsfontosságú szerepet játszik a harántcsíkolt izomzat megfelelő kontraktilis aktivációját kialakító folyamatok szabályozásában. A legutóbb azonosított citoszkeletális GTP-kötő szeptin fehérjék közül a Szeptin7 elengedhetetlen az oligomerek és magasabb rendű struktúrák kialakításában, és ilyen formában számos fehérjekomplexszel lépnek kölcsönhatásba. Munkánk során a Szeptin7 intracelluláris megjelenésének változását tanulmányoztuk a mikrofilamentumok és mikrotubulusok szerveződésének farmakológiai módosítását követően C2C12 miogén sejtvonalon. Vizsgálatainkban latrunculint, kolchicint, paclitaxelt és forchlorfenuront (FCF) alkalmaztunk. MTT és Cyquant assay segítségével meghatároztuk a farmakonok életképességre és sejtosztódásra gyakorolt hatásait. Vizsgáltuk a sejtek differenciációs képességét és migrációját, valamint a citoszkeletális rendszer strukturális megjelenését. A proliferációs kísérletek során a paclitaxel és a kolchicin már 0,1 µM koncentrációban is jelentős sejtszámcsökkenést eredményezett. Az FCF-kezelés dózisfüggő módon befolyásolta a sejtosztódást. A kontroll kultúrákban az aktin és a Szeptin7 szoros kolokalizációt mutatott. Latrunculin hatására a Szeptin7 diffúz megjelenése alakult ki a mioblasztokban. A tubulin polimerizációjának vagy depolimerizációjának gátlása többmagvú sejtkolóniákat eredményezett. A Szeptin7 és a tubulin filamentumok korlátozott átfedést mutattak. Kolchicin alkalmazásakor a mikrotubulusok depolimerizációja gátolta a szeptinek mikrotubulusokhoz való kapcsolódását, míg paclitaxel hatására a Szeptin7 aggregálódott. FCF kezelés hatására a filamentumok megnyúltak és vastagabbá váltak, valamint a sejten belüli lokalizációjuk megváltozott. A differenciáció során kialakuló miotubusok jellegzetes alakja minden egyes farmakológiai kezelés esetében jelentősen megváltozott. A paclitaxel- és kolchicin kezelések megakadályozták a sokmagvú miotubulusok kialakulását, míg latrunculin-kezelés alatt a differenciált sejtek rövidebbek és kevésbé orientáltak voltak. Az FCF kezelés hatására a normál miogenezis program megváltozott, a mioblasztok nagymáretű, elágazó „mega” struktúrákat hoztak létre. A migrációs kísérletek azt mutatták, hogy a mikrotubulus-összeszerelés módosítása jelentős mértékben csökkentette a sejtek mozgását a kolchicinnel, a paclitaxellel és FCF-el kezelt mintákban egyaránt, a kontroll és a latrunculinnal kezelt kultúrákhoz képest.