Jól ismert, hogy a vörösvérsejt aggregatio függ a haematocrittól, hiszen a jelen levő sejtek száma befolyásolja az aggregabilitást. Túl sok sejt jelenléte azonban akár nehezítheti is a sejt-sejt interakció kialakulását. Az aggregatio függhet a mérőmódszerektől és a faji különbségektől is. Ezt a kérdéskört fény transzmisszión és fény reflektancián alapuló módszerekkel vizsgáltuk sertés vérmintákon. Hét, egészséges Hungahib nőstény sertésből (15,26±1,02 kg) vért vettünk a vena saphena punctiója által. A natív haematocritú sertés vérmintákból, autológ plazma segítségével 15, 20, 30, 40, 50 és 60%-os haematocritú szuszpenziót készítettünk. A haematologiai paraméterek mellett (Sysmex F-800 haematologiai automata) a vörösvérsejt aggregatio került lemérésre (Myrenne MA-1 aggregometer, LoRRca Maxsis Osmoscan ektacytometer). A különböző haematocritú minták Myrenne aggregometerrel meghatározott index paramétereire illesztett görbéket elemezve a legmagasabb értékeket a 40-50%-os haematocritú mintáknál találtuk. Az M5s és M1 5s esetén „plató” jellegű, az M1 10s értékeinél határozott csúcspontot mutató görbét illeszthettünk. A LoRRca készülékkel 30%-os haematocrit alatt a mérések bizonytalanok, ellentmondásos értékeket kaptunk, magas aggregatios indexszel (AI) és alacsony amplitúdóval (amp). A t ½ értékek diverzek voltak, a legmagasabb értékeket 30% haematocritnál mértük. Sertések esetében is megfigyelhető az az összefüggés, hogy mind az alacsonyabb, mind a magasabb haematocritú mintáknál aggregatio csökkenés tapasztalható, 30-50% között egy „plató” jelenséggel, azonban ez nem minden aggregatios paraméternél nyilvánvaló. Valamint megállapítható, hogy a fény reflektancián alapuló módszernél a 30% alatti haematocrit értékű minták esetén jelentős mérési bizonytalanság áll fenn.