Műhelymunkám elméleti háttere három nagy témakört ölel fel: a család működését, a párkapcsolati elégedettséget és a sémákat, s hozzájuk kapcsolódóan kétféle terápiás módszert érint: a korunk gyors változásainak köszönhetően egyre nagyobb népszerűségnek örvendő pár- és családterápiát, továbbá a sématerápiát. A család működésének témakörén belül bemutatom a családot, mint rendszert, annak kialakulását, működését, a mai modern családformákat, a családi életciklusokat és a családterápia létjogosultságát. A családterápiás irányzatok közül az Olson-féle strukturális családdinamikai modellt veszem górcső alá, s mutatom be a modell fő dimenzióit, az ezek alapján kialakítható családtípusokat és a modell gyakorlati alkalmazását. A párkapcsolat témakörén belül kitérek az intimitásra és a párválasztás evolúciós meghatározottságára, valamint elemzem a párkapcsolati elégedettség egyéb tényezőkkel való összefüggéseit is. A sémák tekintetében vizsgálom a korai maladaptív sémák kialakulását, a velük jellemezhető sématartományokat, a hozzájuk kapcsolható sémamódokat és a sématerápia jelentőségét.

Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy van-e összefüggés a tartós (legalább 12 hónapja tartó) párkapcsolatban élők esetében a partner sémáinak szubjektív észlelése, a párkapcsolattal való elégedettség és a család működése (családi kohézió, flexibilitás és kommunikáció) között. A kutatást a témában fellelhető szakirodalom áttekintésével kezdtem, majd összeállítottam a kutatás alapját képező kérdőívcsomagot. A vizsgálat során objektívan pontozható standard mérőeszközöket és önbecslő módszert alkalmazva a Young-féle Sémakérdőív rövidített változatát, a Kapcsolati Elégedettség Kérdőívet és az Olson-féle Családteszt negyedik verzióját használtam. A kérdőíves kutatásomban 114, minimum egy éve párkapcsolatban élő nagykorú (18 év feletti) személy vett részt. Mintámban túlreprezentáltak a nők, a 46-60 éves korosztály, az egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkezők és a legalább 20 éve párkapcsolatban élők.

A vizsgálat eredményeként kimutattam, hogy a párkapcsolatban élőknél a partner sémáinak szubjektív megélése - a sématartományok többségében - összefügg a párkapcsolati és a családdal való elégedettséggel, továbbá a család működésével, azaz a flexiblitiással, a kohézióval és a családi kommunikációval. Minél magasabb értéket ért el ugyanis a partner az egyes sématartományokban a társa szubjektív megítélésében, annál kevésbé volt elégedett a társa a párkapcsolattal és a családdal, annál kevésbé volt flexibilis és összetartó a család és annál kevésbé volt hatékony a családi kommunikáció. Ez alól kivételt képezett a „kóros másokra utaltság” sématartomány, mely várakozásaimmal ellentétben nem mutatott összefüggést sem a családi és párkapcsolati elégedettséggel, sem pedig a családdinamikai dimenziókkal. A kutatási eredményeim azt is mutatják, hogy a társ szubjektív megítélésében a partner „károsodott autonómia és teljesítőképesség” sématartományban elért pontértéke nem befolyásolta a családi kommunikációt, a „határok károsodott volta” sématartományban elért pontszáma nem volt hatással a családi kohézióra, a „fokozott éberség és gátlás” sématartományra kapott pontértéke pedig nem állt összefüggésben a társa családdal való elégedettségével és a családi kommunikációval.