Világviszonylatban és kiváltképpen Magyarországon jelentős mértéket ölt a daganatos betegségek által okozott halálozások száma. A rosszindulatú megbetegedések igen gyakran a fejen és a nyaki területeken jelennek meg. Ezek közül a szájüregi laphámrákok felé fordult a figyelmünk, ugyanis a magyar lakosság körében ez a 6. leggyakrabban diagnosztizált malignus betegség. Célunk az volt, hogy olyan fehérjéket találjunk, melyek diagnosztikai értékkel bírhatnak a betegség meglétét illetően. Kutatásunkban 20 betegtől, 6 fiatal kontrolltól és 11 korban illesztett kontrolltól származó nyálmintában határoztuk meg a heparin kofaktor II, az involukrin, a rezisztin és a komplement C5 fehérjék koncentrációját szendvics ELISA módszerrel. Az adatok eloszlásának meghatározására Kolmogorov – Smirnov tesztet alkalmaztunk. A nem normál eloszlást mutató adatainkat Mann – Whitney teszt segítségével, a normál eloszlású adathalmazt pedig ANOVA és kétmintás T-teszt segítségével értékeltük ki. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a heparin kofaktor II, az involukrin és a rezisztin fehérjék szintjében nincs szignifikáns különbség a vizsgált csoportok között. A komplement C5 koncentrációja azonban szignifikánsan alacsonyabb volt a fiatalok csoportjában mindkét csoporttal összehasonlítva, míg ugyanezen fehérje mennyisége már nem mutatott szignifikáns különbséget az idősebb korosztályban betegek és kontrollok között. Kutatásunk rávilágít annak fontosságára, hogy a más populációkban, szájüregi laphámrákban talált biomarkerek nem jelentenek elegendő információt ahhoz, hogy világviszonylatban is biomarkerekként tekinthessünk az adott fehérjékre ezen betegségben. Ennek egyik oka lehet a populációk közötti genetikai variabilitás. Ezenfelül a gyulladási folyamatok emelkedett jelenléte idősebb korban zavaró tényezőként jelentkezhet a betegek és a kontrollok megkülönböztetésében a gyulladási faktorok vizsgálatánál.