Adalékok a három császár szövetségéhez a szerb–bolgár kapcsolatok tükrében: a Bregovo-affér története (1884)

A tétel rövid nézete
dc.contributor.advisorSchrek, Katalin
dc.contributor.authorAndrékó, Tamás Dániel
dc.contributor.departmentDE--Bölcsészettudományi Kar
dc.date.accessioned2023-04-11T11:59:47Z
dc.date.available2023-04-11T11:59:47Z
dc.date.created2023-04-10
dc.description.abstract1881 után az Osztrák-Magyar Monarchia és az Orosz Birodalom Balkán-politikáját a kooperáció és a vetélkedés kettőssége határozta meg. Bár az 1881-ben felújított három császár szövetsége rögzítette a két hatalom balkáni együttműködését, azonban az érdekellentétek miatt a rivalizálás továbbra is sarkalatos pontja maradt az osztrák-magyar–orosz viszonyrendszernek. Ehhez társult, hogy 1881 és 1884 között a Monarchia balkáni befolyása növekedett, míg Oroszországé csökkent. Ezért új szempontként érdekes lehet annak a komparatív vizsgálata, hogy a szóban forgó hatalmak a balkáni térségben gyakorta jelentkező kisebb-nagyobb válságokat milyen konfliktuskezelési mechanizmusokkal próbálták kezelni. A dolgozat terjedelmi okok miatt egy esettanulmányra, a Szerbia és Bulgária között kialakult ún. bregovói határincidensre (1884–1888) fókuszál, de az elemzés a három császár szövetségének a konfliktus feloldására tett kísérleteit vizsgálja, amely kizárólag 1884 nyarára korlátozódott. A dolgozat forrásbázisát az Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv kiadatlan levéltári forrásai, valamint a német, a szerb és a bolgár diplomáciához köthető publikált dokumentumgyűjteményei képezik. Az elemzés röviden reflektál Ausztria-Magyarország és Oroszország kapcsolatára és balkáni pozícióira, illetve Szerbia és Bulgária kapcsolatrendszerére 1879 és 1883 között. Bemutatásra kerül, hogy a Bregovo-affér előzményének számító szerbiai timoki felkelés (1883) és az ennek következtében a szerb–bolgár kapcsolatokat súlyosbító ún. emigráns-kérdés során milyen magatartást tanúsított a bécsi, a pétervári és a berlini kabinet. A dolgozat részletesen feltárja a három császár szövetségének a bregovói konfliktus során folytatott közvetítésének (mediációjának) mozgatóit, a diplomáciai tárgyalások menetét és a vitás kérdések okait. Ugyan Bécsben és Pétervárott is támogatták a közös fellépést, mindazonáltal ennek eltérő motivációi voltak és a mediáció során rendre felszínre kerültek az osztrák-magyar–orosz diplomácia szemléletbeli különbségei. A kutatás során arra a következtetésre jutottam, hogy a vizsgált periódusban a Monarchia erősödő, míg Oroszország csökkenő balkáni befolyása meghatározta a válságkezelési eszközök jellegét. A kutatás további eredménye, hogy a tárgyalások sikertelenségének legfőbb oka az volt, hogy a Monarchia Szerbiát, míg Oroszország Bulgáriát támogatta, de a nyílt konfrontációt egyik nagyhatalom sem vállalta fel a másikkal szemben.
dc.description.coursetörténelem- és állampolgári ismeretek tanára; közösségi művelődés tanára
dc.description.degreeegységes, osztatlan
dc.format.extent37
dc.identifier.urihttps://hdl.handle.net/2437/349115
dc.language.isohu
dc.subjectBregovo-affér, osztrák-magyar–orosz kapcsolatok, osztrák-magyar külpolitika, orosz külpolitika, nagyhatalmi konfliktuskezelés, 19. század, keleti kérdés, Balkán
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Történelemtudomány::Egyetemes történet
dc.titleAdalékok a három császár szövetségéhez a szerb–bolgár kapcsolatok tükrében: a Bregovo-affér története (1884)
dc.title.translatedAdditions to the League of the Three Emperors in the Context of Serbo-Bulgarian Relations: the History of the Bregovo Affair (1884)
Fájlok
Gyűjtemények
Hallgatói dolgozatok (Történelmi Intézet)