Szakdolgozatomban célul tűztem ki a koherencia-érzés, a szorongás és a betegségre specifikus életminőség vizsgálatát emlődaganatos nőknél. Témaválasztásomat indokolta, hogy a WHO adatai szerint a daganatos betegségek jelentik a világon a második vezető halálokot, továbbá, hogy az Európai Unió tagországai közül a daganatos betegségek standardizált halálozási arányszámát figyelembe véve Magyarország az első. Az is figyelemre méltó információ, hogy hazánkban a 40–59 éves nőknél, a haláloki struktúrában, a daganatos megbetegedések már látványosan megelőzik a keringési rendszer betegségeit. Az adatok lehangolók, de a daganatos megbetegedések számszerű növekedése mellett az elhalálozás mutatói mégis javulnak, így a rák mindinkább krónikus betegséggé vált. A tartósan tovább élő daganatos betegek életminősége kiemelt jelentőségű, mind a betegek, mind a társadalom szempontjából. A szakirodalmi háttér feldolgozása során áttekintettem a koherencia-érzés fogalmát, összetevőit, kapcsolatát az egészséggel. Megvizsgáltam a szorongásra vonatkozó korábbi eredményeket daganatos betegeknél, továbbá a koherencia-érzés és a szorongás kapcsolatát általában és daganatos betegeknél. Tájékozódtam a daganatos betegek életminőségét elemző kutatásokról és végül foglalkoztam a koherencia-érzés és az életminőség kapcsolatával általában és daganatos betegeknél. A három, irodalmi adatokkal is megtámogatott hipotézisből kettő teljesült, vagyis a vizsgált mintában sikerült kimutatni, hogy a mellrákos nők koherencia-érzése általában kisebb, mint a korábbi kutatásokban résztvevő egészségeseké, illetve hogy a magasabb koherencia-érzéssel rendelkező mellrákos nők szorongási szintje (mind az állapot-, mind a vonásszorongás esetében) alacsonyabb, mint az alacsonyabb koherencia-érzéssel rendelkező mellrákos nőké. A harmadik hipotézis részben teljesült, a tünetek esetében a több tünet alacsonyabb koherencia-érzéssel járt együtt, ami alacsonyabb életminőséget jelent, és ez a megállapítás igazolta a hipotézis egyik részét. Az összevont funkciókat a koherencia-érzéssel korreláltatva nem szignifikáns eredményt kaptam, vagyis a funkciók és az életminőség közötti kapcsolatot nem sikerült igazolni. További eredmény volt az életminőség és szorongás közti korreláció feltárása, ami szintén ismert volt már a szakirodalomban. Antonovsky salutogenezis elméletével összhangban a koherencia-érzés vezethet jobb egészségi állapothoz, de igaz lehet az állítás fordítottja is, vagyis a jobb egészség a magasabb koherencia-érzés alapja (Geyer, 1997). Az ok-okozat sorrendjének megállapítására jelen dolgozat sem vállalkozhat, de felhívhatja a figyelmet a daganatos betegek életminőségét meghatározó néhány tényezőre és mindenképp a téma fontosságára. A rosszindulatú daganatos betegségekben szenvedők optimális életminőségének elősegítése leginkább multidiszciplináris onkológiai team munkában valósítható meg. Ráadásul a betegek, a hozzátartozók és a szakemberek életminősége (kiemelten a pszichoszociális tényezők területe) dinamikus kölcsönhatásban van egymással, emiatt szükséges, hogy mindhárom csoport életminőségét lehessen javítani, majd fenntartani (Susánszky és Riskó, 2006). Ehhez a munkához szeretnék én is hozzájárulni a jövőben.